anyu
jön felém
a
Szegedi utcán
szikrázó
napsütésben
havas
tájban
sugárzó
mosolyával
fehér
minden
s
tiszta
körülötte
akár
a tekintete
és
újra örülök
ideér
a mosolya
ha
lépteink már
nem
is érhetnek
össze
soha
csak
messziről
látom
őt
mégis
oly közel
érzem
mint
mikor
egyszer
dél
körül
a
gimiből
tanitasból
jövet
váratlanul
feltűnt
a
havas uton
s
jött felém
egyre
közelebb
többhetes
otthonfekvő
dermedt
depresszió után
jólesőn
meglepett
hirtelen
fölkelt
kockás
kabátba
kötött
sapkába
sálba,
kesztyűbe,
csizmába
s
tetőtől talpig
mosolyba
öltözve
jött
szembe
velem
velem
és
jön
azóta
is
egyre
jön
ma
is
bár
sose
ér
ide
de
a mosolya
igen
és
mosolyra is
fakaszt
engem
mert
az a mosoly
még
mindig ott van
ott
lebeg
éterien
a
Szegedi utcán
az
aszfalt felett
és
hiszem
meg
is marad
anyu
jön
szembe
velem
mosolyogva
örökösen
ha
arra
VISZ
AZ
UTAM
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése