Azt hiszem, még soha életemben nem használtam nem ironikusan a „szerelemprojekt” szót, a Fiatal életek indulója válogatásáról viszont nem tudok más szóval beszélni. Az ötlettől a megvalósulásig lelkesítő volt minden eleme a munkának: kortárs és klasszikus szövegeket válogatni, amelyek elférhetnek egy ballagási tarisznyában is. A válogató munkája mindig láthatatlan, most mégis személyesé vált: most, amikor hivatalosan is kikerültem a fiatal felnőttkor státuszából, vajon mit üzennék a húsz évvel ezelőtti önmagamnak, vajon mi az, amit akkor kellett volna hallanom? Vajon meg tudom-e hallani, a most érettségizők, most fiatal felnőttek mennyiben vannak más élethelyzetben, mint mi voltunk anno? A munka legjobb része mégis az volt, amikor az elkészült válogatáshoz megkerestük, az illusztrátort, Turi Lillát, aki a névazonosság ellenére bár nem rokonom, mégis pontosan értette, látta és láttatni tudta a rajzaival azt, amit a szövegek válogatása csak sejtetett. Elég csak a borítóra nézni: az iskolai ünnepségek hangulata a tornaudvaron, amikor egyszerre indulunk el valami felé, és vagyunk mégis a pálya szélén.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése