Margón Esterházy interjúiról

 

évforduló interjúkötet magvető margó2025 turi tímea pál sándor attila máté gábor valuska lászló esterházy péter esterházy

Esterházy Péter megmutatja, hogyan ad interjút egy kiegyensúlyozott magyar úr

Esterházy Péter idén áprilisban lenne 75 éves. A Magvető Kiadó ez alkalomból különleges interjúkötettel jelentkezett: a válogatás a szerző első nyomtatásban megjelent beszélgetésétől (1982) az utolsóig (2016) vezeti az olvasót, miközben betekintést nyújt a magyar posztmodern legendás nyelvművészének gondolkodásába. A Tavaszi Margón Turi Tímeát és Pál Sándor Attilát Valuska László kérdezte, részleteket pedig Máté Gábor előadásában hallhattunk.

Pál Sándor Attila 160 Esterházy-interjút gyűjtött össze, melyekből aztán 19 került a kötetbe, végül pedig rákerült a habos torta tetejére a meggy, vagyis a Zilahy Péter beszélgetéséből kölcsönzött cím: Vanni van. Bár Turi elmondta, hogy ez a szókapcsolat csupán egyetlenegyszer szerepel az életműben, mégis nagyon „esterházys”: elevenséget, jelenvalóságot, igenlést sugall.

„Ha elindulok egy nyomon, megyek koppanásig” – fogalmazott Pál, aki elmondása szerint „hrabalozott” éppen otthon – azaz szokásához híven elmerült Bohumil Hrabal írásaiban –, amikor ráakadt egy témába vágó Esterházy-beszélgetésre. Innentől nem volt megállás, a kiadó pedig nagy örömmel fogadta a gyűjtemény ötletét.

Nyomdakész mondatok

Turi bonbonosdobozhoz hasonlította az elkészült könyvet, amely a szerző univerzumának többféle ízét felvillantja, ugyanakkor az életműbe való belépési küszöbként is funkcionálhat, hiszen utat nyit a szövegekhez. Valuska hangsúlyozta, hogy nemcsak témáiban sokféle ez a válogatás, hanem a kérdezők személyét illetően is, mivel irodalomtörténészek és újságírók egyaránt faggatják az írót.

Máté Gábor szerint azonban akármilyen felkészült is a készítő, érződik ezeken az interjúkon, hogy Esterházy tolla dolgozott rajtuk: minden szónak ereje van bennük.

Turi egy személyes élményt felidézve szállt vitába ezzel a kijelentéssel, amikor ugyanis ő egyetemista korában beszélgetett a szerzővel, semmilyen javítási kérés nem érkezett vissza. Sietve hozzáfűzte viszont, hogy ez nem őt dicséri: Esterházy Péter rögtön nyomdakészen fogalmazott – a verbális megnyilatkozásaiban is író volt a javából.

Én egy kiegyensúlyozott magyar úr vagyok” – mondja Esterházy az egyik interjúban, és Pál szerint ennek jegyében is nyilatkozott mindig

Tanulni lehetne tőle, hogy milyen a jó alany: a teljesen bornírt és blőd dolgokra is készséggel válaszolt, méghozzá módfelett tudatosan.

Nem titok, hogy Valuskától is szerepel egy beszélgetés a kötetben, aki szintén megosztotta saját tapasztalatait: épp csak kikerült az egyetemről, amikor az Angelika Presszóban találkozhatott a szerzővel. Esterházy segített oldani a kezdő újságíró feszültségét, és úgy fogalmazott, hogy utána azon kellett izgulni, el ne rontsa a szép mondatait.

Mit várunk el Esterházytól?

A gyűjteményt olvasva egy élet különböző szakaszaira nyerhetünk rálátást, ugyanakkor talán valamiféle narratíva is kirajzolódhat előttünk egy ikonikus figuráról. Turi szerint annál is inkább, mivel nemcsak a „főszereplő” változását kísérhetjük figyelemmel, hanem a nyilvánosság szerkezetének átalakulását is.

Jól állt neki a rendszerváltozás” 

Ma már nincs olyan, hogy a nyilvánosság, több párhuzamos nyilvánosságról beszélhetünk – az interjúk idején azonban a nyilvános megszólalásnak még éthosza volt.

És hogy mit üzen ez a kötet 2025-ben? Turi szerint arról árulkodik, hogy mit is jelent a szabadság – hogy ez nem egy adottság, hanem munka, amelybe beletartozik az is, hogy meg kell hallgatni a másikat. Különleges, izgalmas dinamika van ezekben az interjúkban, amely a manapság gyakori, előre elküldött kérdéssorokból egyszerűen nem tud létrejönni.

Valuska László viccesen megjegyezte, hogy utólag döbbenetes és némileg zavarba ejtő látni, hogy anno milyen erősen követelte Esterházytól a politikával kapcsolatos véleménynyilvánítást. Nem véletlenül volt azonban így: akkoriban előfordult, hogy csak azért megvett egy-egy újságot, mert kíváncsi volt a szerző gondolataira.

Sokan elvárták, hogy nyilvánuljon meg hitről, fociról, közéletről, mert számítottak az embereknek a meglátásai.

Turi szerint napjainkban hajlamosak vagyunk elfelejteni, hogy a hasonló tekintélyek vélekedéseit igenis érdemes megfontolni, párbeszédbe lépni velük. Nem szabadna az embereknek megspórolni a töprengés munkáját: az olvasónak is felelőssége van, meg kell alkotnia a saját álláspontját. Pál Sándor Attila az egymásra és a világra való odafigyelés gesztusára alapvető értelmiségi pozícióként hivatkozott, és hozzátette még, hogy Esterházy sosem volt kiszámítható megszólaló: elegánsabb volt annál.

Máté Gábor annyival egészítette ki az elhangzottakat, hogy neki konkrét elvárásai sosem voltak vele szemben, de mindig érdekelte, mit mond a szerző.

A Covid fogódzók nélküli időszakában például gyakran gondolt rá, vajon mi lenne erről a véleménye.

Tűzijáték-sorozat

Miután meghallgattunk egy részletet, amelyben Esterházy az írás mesterségéről vall, a résztvevők elárulták, hozzájuk mely interjúk állnak különösen közel. Pál a matematikáról szóló szakaszokat emelte ki, amelyek számára mindig hoznak valami egzotikumot, Turi pedig a Kappanyos András által készített darabot ajánlotta, amely Joyce köré szerveződik, és két rajongó dobálja egymásnak a labdát.

Az a beszélgetés egy tűzijáték” – mondta.

Valuska zárásként azt hangsúlyozta, hogy Esterházy Péter valóban a létező legjobb alany volt: nagyon okos interjúkat adott, amelyekben soha nem akart vicces lenni, mégis végtelenül szórakoztatónak bizonyult. Ez az utolsó felolvasott szakaszból is nyilvánvalóvá vált, amelyben a szerző elmeséli, hogyan lopta be magát a megtermett norvég halászemberek szívébe.

Fotók: Kováts Zsófi/Margó Fesztivál