holokauszt emléknapi beszédem

 

EMLÉKBESZÉD 2025. április 16-án

Kedves emlékezni egybegyűltek!

Dr Kecskeméti Ármin főrabbi emléktáblájának megkoszorúzása után jöttünk erre az emlékhelyre, ahol állt az egykori neológ zsidó templom. Amit ő avatott fel 1914 szeptember 4-en (rá 100 évre állitottuk ezt az emlékjelet, a templom emlékére és azon makói zsidó emberek emlékére , akik (időközben) áldozatául estek a holokausztnak.

Kecskeméti Ármin a Csanádmegyei zsidóság története c könyvében felidézi az alapitás idejét is, szereplóit.... Dr Dózsa Sámuel -vármegyei főügyész - elnöksége alatt alapult a zsinagóga, akinek lelkes, szakértő munkatársa volt Löwinger Miksa.

„"lángoló hazaszeretet s vallási öntudatosság  jellemezte Dózsát, ki a magyar zsidó eszményképe volt, ily szellemben vezette a hitközséget. Utódja lett Löwinger Miksa,

ki teljes odaadással és kiváló eredménnyel teljesítette nehéz hivatását."

Nos: Ez a Löwinger Miksa volt az én nagyapám!

Irtam neki egy fiktiv levelet 2014-ben a zsidó templom avatásának 100 évfordulóján, ennek az emlékjelnek a felállitásakor, a napokban a kezembe akadt ez a levél..:

Felolvasnék belőle:

:

„Drága nagyapám!

Hát felavattuk a 100 éve általad is alapított zsidó templomunk helyén az emlékjelét.
A gyönyörű templom, gyerekkorom színes, fenséges emléke épphogy 50 évet élt. 1965-ben lebontották…

1914-ben alapítottátok, ti , nagyszerű egyszerre zsidó és magyar polgárok.. anyukám akkor 6 éves volt... 6 évesen még én is járhattam oda. Láttam a neved a márványemléktáblán az egykori alapítók közt, és a színes, pompás ajándék-üvegablakod a bibliai tájjal, ami alatt kibetűzhettem a neved: LÖWINGER MIKSA.…

Az előcsarnokban volt egy nagyobb márványemléktábla is, a mártírok neveivel, oda vihettem, a mártírok emléktáblájára, apám GONDA KÁROLY neve alá az egy szál, emlékező virágomat. Mert hogy ő a bori munkaszolgálatból nem tért vissza. (ahogy eufemisztikusan mondani szokták)

mindig virágot sose követ

apámnak sirja nincs

eltűnt nyomtalan

azon a végzetes úton

valahol Pancsova

és Cservenka közt

tán már Jabukán...

kiskoromban

a templomban

a mártirok

emléktábláján

a neve alá

mindig egy szál

fehér virágot

raktam

nem kavicsot

sose követ

mert a virág élő

nem mint a kő

s apámat élőnek

képzeltem

mert aki

"nem tért vissza"

még bármikor

meg is jöhet

mint  Jeshua

másodszor

vagy akár

a várva 

várt

Messiás!

("ezt a versfélét  _ mert a fájdalmas, a kimondhatatlanság határán levő gondolatok,, érzések, mindig versben tudnak megfogamazódni leginkább,a mindössze 37 éves, munkaszolgálatosként,  - megölt  apám: Gonda Károly emlékére irtam, aki a  LOGIKA ÉRTELME C TANULMÁNYkötetét nyomta öccse kezébe, mielőtt felszállt  a végülis értelmetlen s logikátlan halálba vivő bori vonatra, a TISZTA ÉSZ KRITIKÁJÁVAL hátizsákjában..)

Drága nagyapám! Ja, hogy mi is az a munkaszolgálat ezt nem tudhatod. Mint ahogy azt sem, hogy minket meg a lányoddal, anyukámmal együtt deportáltak, marhavagonban, ugyanebben az évben 1944-ben. Akkor volt a 2. világháború (te, az örökké önzetlenül jótékonykodó és adományozó, az elsőben . - ami épp akkor kezdődött, amikor a zsinagógátok, örökölt zsinagógánk felépült)-vesztetted el vagyonodat, a hazát támogató hadikölcsönnel...a másodikban ellenünk, zsidók ellen, folyt a harc, pontosabban az irtó hadjárat, aminek során előbb gettóba zártak bennünket szeretett városodban – ahol nem csak templomot a zsidóknak – hanem felsőkereskedelmi iskolát is alapítottál, és kereskedelmi kamarai elnökként, városi képviselőként is részt vettél a város polgári fellendítésében... A házat, amit épittettél, el kellett hagynunk, (később visszatérhettünk ide, csodák folytán Strasshofból, Zlanbingsból, Theresinből – ahova deportáltak, én mindössze másfél (ill. visszatértünkkor 2 és fél) éves voltam akkor... lányod, anyu  éjjel dolgozott a táborban, (egy hadigyárban) , így mentett meg bennünket, attól, hogy Auschwitz-ba hurcoljanak és ott elpusztitsanak, hála a német tudásának, amit annak is köszönhetett, hogy német nevelőnőkkel (fraulenokkal) neveltetted gyermekeidet, így aztán olyan jól ismerte a német nyelvet , akár az anyanyelvét, és tudomására jutott, hogy nem üdülőbe hanem a megsemmisítő halálba akarnak hurcolni bennünket, mint „hasznavehetetlen kisgyereket” „ és anyját…) ...”

ennyit a z elküldhetetlen levélből..

nagyapám – nem érte meg a holokauszt szörnyűségeit, (hogy ne mondjam , „szerencsére” - )előbb meghalt, még 1927-ben) Felesége, nagyanyám, Bárány Mariska betegen jött haza az éves deportálásából, én már csak ágyban láthattam, nem soká meg is halt , 1947-ben.

Mostanában családfakutatásaim közepette derült ki, hogy a nagyobb családunkban, rokonságunkban, milyen sokam maradtak Auschwitzban, „égő áldozatul” !

Ahogy megtaláltam őket, el is veszítettem…

****

2014 óta, itt szoktunk emlékezni a holokauszt emléknapján, az emlékjelnél ápr 16-án, mint ma is. Egy izben megkérdezte egy ismerősöm eközben, hogy

FÁJ? A SZIVED? MA!.

Nem tudtam válaszolni.

Most válaszolok. Ezt:

Igen, fáj. De nem csak ezen a napon. Minden nap.

-----

„Vannak olyan elviselhetetlen súlyú események, amelyekre nem emlékezhetünk állandóan, de nem is felejthetjük el őket” – mondta Blushow rabbi.

kavicsok előttem

csupa fehér kavics

ártatlan mint

akikért van

több mint 1200 

makói zsidó áldozatért
köztük apámért is

s a megszületetlen utódokért

ne is számold össze mennyi

nem, nem  lehet felejteni

***

tt vagyok a kavicsok előtt

szeretek itt lenni

lenni

csak majdnem-áldozat lenni

de nem tudok s nem is akarok

senkit se s semmit se feledni

Sokan várták a beszédemet, mert hogy mindig csak irtam/irok ..de amőgy hallgattam

De nem lehet mindig hallgatni, egyszer csak meg kellett szólalni

(már Babits is megmodta, vétkesek közt.... de nem vétkesek közt is (mert ahol én beszéltem , ott nem voltak épp "vétkesek"...)