olyan, amilyen (de tossz volt a hang, igy többet is megtudhattam....)
Könnyebb beleírni Orbán Viktor nevét egy versbe, mint humort belevinni
Turi Tímea a kötet fülszövegével kezdte az est érdemi részét: Kulcsár
Szabó Ernő szerint Ungár versei nem sorolhatóak a mai népszerű
irányzatok közé mivel „Az Ismétlődő eltévedés útjai (...) a humán
rendezhetetlenség tapasztalatában végződnek.”. Turi kérdése ez volt:
Mi a vers valójában? Szerinte erről mindenki úgy beszél, mintha tudnánk,
mi lenne, de valójában nem ez a helyzet. Általánosságban az emberek
azt gondolják a versről, hogy az a szerző belső világának egy
kitárulkozása – ehhez képest Ungár verseinél mintha fordítva lenne.
A szerző ehhez kapcsolódva elmesélte egy találkozásukat Turival,
ahol szóba jött: verset nem csak érzelmi kötődésből, hanem
érzelmi távolságból is lehet írni: „Szerintem a vers nemcsak érzelmi
közlésre, hanem gondolatok, megfigyelések kinyilatkoztatására
is szolgálhat. Emellett fontos számomra megvilágítani a líra
eszközével azt, amiben élünk.” Szóba került a kötet zsidóság
tematikájú második felének kapcsán a hit kérdése: ennek a keresése
is fontos a versek kapcsán. Az elhangzottakat követően
Ungár Turi kérésére felolvasta a kötetnyitó, Metropolis című versét.
Turi szerint a felolvasott vers negyedik versszaka a
legmeghatározóbb: itt ugyanabban a mondatban
hangzik el a szabadság, a demokrácia és a politika.
Hogyan lehet máshogy használni ezeket a szavakat
közbeszédben és hogyan egy versben?
Ungár ezzel egy konkrét érzést próbált megmutatni:
Írjunk valahol a világban, ami a jelenlegi globalizált egységnek a perifériája. Mivel a periférián élünk, nagyon sok olyan dolog történik velünk, amelyről nem gondolkodunk, nincsenek szavaink róla – valójában az egész létünk ilyen.
Szerinte magyarokként hiányban élünk, mivel ebben a hiányban
definiáljuk az identitásunkat, amire lehet pozitívan vagy negatívan
reagálni – éppen ezért nincs regiszter, amin belül tudunk
beszélni a saját dolgainkról. A borítón megjelenő bálnák
hangsúlyos szerepet töltenek be a kötetben: egyrészt a versek
„a tenger alatt” játszódnak, másrészt maga az állat is megjelenik
benne. Turi erről kérdezte Ungárt és Péczelyt: Mennyire volt szándékos
az emberek élete és a természetben élés kettőssége a kötet szerkesztésekor?
Péczely szerint, mint ahogy az lenni szokott, volt egy eredeti koncepció,
sok-sok összegyűjtött vers. Ezek alapján kellett a legjobb szintre
emelni azt, ami megvolt. Ilyenkor a versek több rostán mennek
keresztül, éppen ezért vannak köztük kötetbe rendezésre még nem
alkalmasak – ez itt sem volt másképp. Továbbá fontos volt Budapestet
és az óceánt összhangba hozni, hiszen látszatra a kettő
összeférhetetlen. Mondhatni, erről szól a költői szabadság: a költő,
ha úgy akarja képes lehet a legtávolabbi dolgokat közelíteni egymáshoz,
majd ismét eltávolítani őket – éppen ez az Ismétlődő eltévedések
különlegessége is. Ungár ennek kapcsán kitért a Metropolisz
című vers anyahajó zárlatára. A fogalmat arra használják,
hogy egy egy ország hadseregének erejét mérjék általa, ám
a szó a kettősségénél fogva érdekes, hiszen az anya szót
behozza a szöveg egy háborús környezetbe – amíg angolul
a magyartól eltérő kifejezést használnak erre. Ezzel szemben
Péczely számára az anyahajó a kötetben egy biztonságos
anyaképet jelöl: szerinte a regiszteréhez képest, ahonnan
származik, teljesen más benyomást kelt az olvasóban.
sóban.
Turi a következőkben a bálnákról kérdezte Ungárt:
Miért fontosak számára? Ungár bálnákról a világlírában
is sokat olvasott. A kötet egyik versében a bálna a
sebezhetőséget ábrázolja – szinte bármi nagyon
könnyen meg tudja zavarni tájékozódásukat, hiába a
legnagyobb élőlény. Ehhez kapcsolódva Turi az Örökség
című vers felolvasására kérte meg a szerzőt.
A felolvasást követően Turi elárulta: ez a vers először Schön Károly
álnéven látott napvilágot a Múlt és Jövőben. Ungár sokáig ezen az
álnéven publikált verseket – ehhez a névhez az idő folyamán
egy alteregót is kitalált. Célja az volt, hogy az olvasók
ne mossák össze költeményeit a politikai munkásságával.
Másik oka a terápiás alkalmak rendszeres látogatása – számára
a versek olvasása ezekhez hasonlítható. A későbbiekben
Markó Béla meggyőzte: nem bűntett verseket publikálni a saját neve alatt.
Turi a közéleti témákról is kérdezte a költőt. Ungár véleménye
szerint azon kívül, hogy a politika szerves részét képezi a mai
költészetnek, felmerül a nevek említése is a versekben: ha bele
kell írni ezeket, attól nem lesz jó vagy rossz egy költemény.
Igazából az egész közéleti költészet a hogyan kapcsolódásról
és a kapcsolódási pontokról szól – ezt próbálta visszaadni a
kötetben. Péczely ugyanezen az állásponton van: nem a
nevektől függ egy vers minősége. Ezenkívül felhozta a közéleti
versekbe nehezen beépíthető humort:
Manapság könnyebb beleírni Orbán Viktor nevét egy versbe, mint humort belevinni.
Emellett a közéletet ma már nem kell beleerőltetni a költészetbe,
hiszen annyira áthatja az emberek mindennapjait, hogy már
magától értetődően kerül a szövegekbe.
Turi megemlítette az angolszász költők hatását Ungár verseiben: több
hasonló szerző műve alapján készültek átírások, és orosz, lengyel
költőkre is utal. Ungár a legtöbbször Ginsberget olvasta, az utóbbi
időben pedig a Tórával foglalkozott sokat. Nagyra tartja a kínai és
thai költészetet, emellett hatással voltak rá olyan versek, mint a
Napsütötte sár vagy az Üvöltés.
A beszélgetés végén Ungár felolvasta a Júdás és
a Lámed-váv cádikim záróverseket, ezt követően a közönségnek
lehetősége volt megvásárolni és a szerzővel dedikáltatni
a Prae kiadó gondozásában megjelent debütáló kötetet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése