holnap mint strasshofi túlélővel interjút csinálnak velem, méghozzá osztrákok részére
másfél éves koromban voltam Srasshofban, azóta egyszer, öregasszonyként elzarándokoltam deportálásom öntudatlan(?) szinhelyére
(erről beszélgetnénk az öntudatlanság meg a tudatalattiság kérdéseit érintve)
vacilláltam, elvállaljam-e, mig az okt 7- i galád Izrael (értsd ) a zsidóság elleni terrortámadás egyszerre véget vetett vacillálásomnak, mig ilyen fenyegetett változatlanul a zsidőság helyzete, szint kell vállani mellette, s azok mellett is, akik nem voltak olyan szerencsések hogy túlélők..
mint pl apám...
mert mindig rá terelődik ilyenkor a szó, bár ő Borban volt...
s mióta a családfám kutatom, a rokonok számaival bizony nőtt az áldozataink száma is....
most gyűjtögetem amiket már irtam a témában
de mennyit...! majd a kérdésektől függ a válaszom, csak igy tudok szelektálni
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése