mig lányomnak kötetbemutatója, meg iróműhelye volt Szegeden, én
hangversenyen voltam a szomszédos református templomban - kisebb ideig
négykezesnek hirdették, s csupa ismert darabot játszottak, remek zenzerzőktől
persze volt . lett köztük egy-egy szóló zongoraszám is
meg volt a végén nem kért ráadásnak Sosztakovics keringője
nem akarok már megint túl szigorú és kritikus lenni, de meg kell mondanom, hogy gyenge volt, nem akarom azt mondani a klimpirozás
lehet, hogy a pianinop se volt tökéletes, a reekedtes mély hangjai, mert a magas hangok azért szépen csilingeltek
főleg az zavart, hogy minden darabot lassabban, itt-ott akadozva játszottak, melodramatikusan
nem volt kész és kiforrott semmi
zavart, hogy a belső füleimmel mást hallottam, jobb előadásokat, s jpbb hangszerelést is, persze - főleg lendületet adtam volna nekik, ha lehetett volna...
nade ne kritizáljak, ugye?
"négy kéz egy zongorán" (s az eszem megáll!)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése