élt köztünk egy asszony
gyakran láttam a biciklijét tolni, és még gyakrabban a könyvtárban,. különösen különboző kultúresemények alkalmából
mindig érdeklődést mutatott
amúgy mindig egyedül volt...
nem ismertem, csak látásból, tán egyszer váltottunk pár szót..
nos, most neki van emlékkiállitása a ktárban!
festmányeiból és tűzzománcaiból
ahogy a pkalát képéből felismertem az arcát. Merthogy még a nevét se tudtam...
igazán megkepódtem, mert semmit nem tudtam erről, hogy alkot...
s azt sem hogy három felnőtt gyermeke (unokákkal) van
meglepődtem és örültem, és szomorú is voltam
sokan voltunk ,
volt egy csomó gyerek is, a Gyógypedagógoai iskolából is, ahol nyugdijig tanitott!
én rögtön otthonosan éreztem magam, a színes képei közt, különöse a virág csedéletei egy az egyben anyám festményeire emlékeztettek....
elgondolkodtatott, hogy a polgármesterasszony is megdható szavaiban a szerénységét és alázatosságát emelte ki,
a könyvtárig meg azt, hogy mindig mindent és mindenkit dicsért !
jó ember lehetett...
azt hiszem utolsónak hagytam el a termet, de még visszamegyek..
ahogy a Marosra is midig ...szándékom
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése