egy párszor már körbe bicikliztem az új fürdőnket,
s a megnyitón már felfedezett s bejárt főépületen kivül, a mellékeken is el-elgyönyörködtem, csak nem értettem , minek..., mi, van-e funkciójuk, azon túl, hogy gyönyörködtetnek,
megfordult a fejemben hogy ha még diákszinpadom lenne pl, milyen remekhangulatú szabadtéri előadásokat lehetne itt rendezni, akár körszinházi jelleggel is, hiszen itt minden körbemegy, és kerek kupolás, és milyen gyönyörűséges szimbólum fejünk fölött a famadár az égre lyukasztott kupola alatt, ahogy arra, felfelé, az ég felé tart, mutatja az irányt... már azt is elképzeltem, hogy lehetne körbeültetni a közönséget... és egy párszor sajnálkoztam is , hogy milyen kár, hogy funkciótlan maradt ez a szép kis szabadtéri helyiség a fürdő szomszédságában, illetve valójában epületegyüttes komplexumához kapcsolódva, és lám, dehogyis!, most avattuk, zenepavilonként, aminek eleve készült.... az avatóünnepségen hallom a polgármesterünk szájából, a valamikori párbeszédét Makovecz -cel, imígy_
-Köllene egy zenepavilon!
-Mögtervezöm én azt nektök.
emlékszik a polgármester az immár halhatatlan épitészre, (épitőművészre!), akinek neve (12 ide tervezett és megvalósított épülete nyomán) elválaszthatatlan Makó városától, melynek lakossága bizonyság is arra, hogy ezek az épületek nemcsak az ég felé néznek, hanem itt a földön, az ég alatt, összehozzák az embereket...
lám, most is mennyien vannak, hiába a sok kirakott összecsukható szék, mögötte, mellette, mindenfele emberek sokasága, ... "avat"... és milyen ünnepi hangulatban...
a Makovecz tanitvány Csernus Lőrinc épitész is felidézi Makovecz alakját, szellemiségét, aki már nem lehet itt velünk, és mégis itt van... ezzel az újabb épülettel megajándékozva a makóiakat...
az est egyik karmestere, a magánzeneiskola vezetője: Csikota József is szól, másik makói zenekarunk is szerepel majd, a Deák Sándor vezette Bartók zenekar... és Makovecz fia, a Szent István Király Zeneművészeti Szakközépiskola zenekarával... itt neki (is) tapsolnak a "szónokok"...
FOTO
majd Sibélius megidézett szavaival:"Ahol a muzsika kezdődik, ott a szónak el kell ehallgatni"....
kezdődik a koncert, hogy betölthesse funkcióját a pavilon... egyesitve-erősitve az épitészet és zene művészi, emberre gyakorolt felemelő hatását,
én hátra sétálok, a pavilon mögé újonnan kialakitott parkrészre, ahol - bár eleinte a tűző napon, de - le is tudok ülni egy pad üresen maradt szélére, meg közben sétálgatva, fotózni is, kedvemre,
a feltűnően sok kisgyereket is, akik mámorosan, vidáman, futkosva, játszva, táncolva veszik birtokukba a szép új teret... zeneszóra... ők így "avatnak"! ... övék itt a tér! a boldog jövő....
lepereg előttem egy kicsit a múlt is, a May Way zenehangjaival kisérve), amikor még a régi(akkor új) fürdőbe jártunk, anyukámmal...
a koncert után, a három zenekar által közösen előadott Himnusz után
.. "véget vetnek zenének, hazamennek a legények"...)üresek már a székek, kiüresedik lassan a tér is, (igaz, már beesteledett, fél 9 múlt...) de az épület... a tér... marad..., a madár is, szüntelen, egyre csak, repül az ég felé...
http://www.delmagyar.hu/mako_hirek/zenepavilont_avatnak/2284497/
http://hvg.hu/itthon/20120615_mako_belvaros_felujitas#rs
talán előbb kellett volna olvasnom a fenti mondatot?, dehát "mindennek ideje van", és ennek a mondatnak a dátuma épp a mai... 2012.június 14.
de AKKOR LEGALÁBB MOSTantól....! :)
aliz2. :: 2012. jún. 14. 14:57 :: 2 komment
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése