Nálunk is leraktak 6 un. botlatókövet. (sajnos lemaradtam az eseményről, egy meghívó feltételezett elkallódása miatt, de pótoltam, mihelyt tudtam; sorra jártam a helyeket, megnéztem, elolvastam a köveket, amelyek szinte észrevétlenül simulnak a járdákba, s olyan parányiak, hogy csak akkor veszed észre, ha direkt odanézel, esetleg az aranysárga réz csillogó vonzására ,"botolni" se igen lehet tőlük, teljesen egy szintbe simította a járdával a kölni művész, aki járja a világot réztáblácskáival, amivel emlékeztetni akarja a járókelőket azokra, akiket erőszakkal hurcoltak el otthonukból és öltek meg
otthonuktól távol - 1944-ben...
...aki
egyszer egy vad hajnalban arra ébred,
hogy minden összeomlott
s elindul mint kisértet,
kis holmiját elhagyja s jóformán
meztelen,
annak szép, könnyüléptű szívében megterem
az
érett és tünődő kevésszavú alázat,...
Hm.... Radnóti is igy hagyta el otthonát, apám is....
Most állhatna egy botlatókő a mi régi házunk előtt is...
Nem védte meg őket sem emlék sem varázslat...
Őrizze legalább emléküket az utca köve!
aliz2. ::
2007. jún. 23. 13:53 :: még
nincsenek kommentek
Kategóriák:
:: Címkék: emlekezes, vers
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése