2022. június 17., péntek

EGY NAP VIDÉKEN 2010 JUNIUS 17

 

ez a cim kicsit Turgenyev színdarabcímének: "Egy hónap falun" analógiájára készült, némi módosítással, és lányom szemszögéből nézve. Hónap helyett nap és a falu sem teljesen az, hanem a szülő(kis)város - mindenesetre  én az egy napnak is nagyon örültem és remélem ő is jól érezte magát itthon (is)...

talán a nap legnagyobb élménye a biciklizés lehetett...

én mindenhova biciklivel járok, mikor lányom itthon van, tolom mellette, míg ő gyalogol (bár otthon a biciklitárolóban ott van az ő biciklije is )

de most, váratlanul, ebéd után, kijelentette, hogy szeretne ő is biciklizni, nehogy elfelejtse, és már adtam is örömmel oda neki a biciklim, ő pedig még nagyobb örömmel hajtotta:



 nem felejtette el! (hogy is lehetne elfelejteni amit kisgyerekkorunkban már megtanultunk!) Ha változnak is a közlekedési körülményeink...

Emlékszem, jópár éve (negyed százada! pontosan: 75 junius 13-án,)Kanadából érkező unokabátyámmal összetalálkozva a Szegedi utcánkon, hasonlóan kérte el a biciklim, mert hirtelen kedve támadt biciklizni egyet - annyi kihagyott év után.



(valamikor ő is biciklivel járt le  a Maros-parti strandra, én néha gyalog, de útközben ha utólért, rátett a biciklivázra is kivitt a standra...)

Pár éve vett is egy biciklit  az itteni tartózkodásaira...

Hazamenet meg mi kivettük lányom biciklijét is a tárolóból, és elkarikáztunk , kiki a maga biciklijén a cukrászdába...

ahol a napokban olyan egyedül éreztem magam...

hát most nem!:





(és végre nem (csak) magamat  "kellett" fotóznom):

 

 s nem magamban fagyiznom.


aliz2. :: 2010. jún. 17. 1:41 :: 7 komment 
Kategóriák: 
fotó :: Címkék: lanyomMAKÓrokonok

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése