ha visszagondolok rám, ha nem is neveztem e névvel. de én egy kicsit feminista voltam - nőiségem ellenére. (tán hozzájárult kicsit S.D:B. is , vagy inkább azért vonzottak az irásai , mert rámtaláltak a közös gondolatok)
irritált mindig ahogy a körülöttem levő férfiak reagáltak a nőiségemre...
persze azért mindig szerelmes is voltam 15 éves koromtól kezdve...
egész a férjhezmenetelem elejéig... s mivel ez eléggé kitolódott, igy évtizedekig...
akkor mintha elvágták volna, (mintha elvágtak volna)!
a férjemnek sikerült kiábránditani nem csak önmagából, hanem az egész férfiúi nemből (?)
hát igy esett
annak nagyon örülök, (s ezért mindent megtettem volna, hogy lett, legyen gyerekem, egy lányom, majd unokám, és remélem igy lesz tovább is... mert az élet ez... tovább kell adni.. (s férfiak nélkül nem megy :)
de úgy látom jócskán felébredtek azóta a nők... szerencsé(jük)re
(elég ehhez épp lányom egyes irásait olvasni)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése