ezt a könyvet találtam (keresés nélkül!) a könyvtár polcán, a jeles szerzőtől (Csikszentmihályi Mihály) már olvastam a flow-t, (írtam is, némileg, róla*)ez ennek mintegy kézikönyve, gyakorlati alkalmazása a mindennapokra, az életvitelre, az értelmes, jól megélt életre...
neki is estem; először nem időrendi sorrendben, hanem a végénél kezdve, de aztán szinte az egészet átolvastam... kint, a könyvtár belső kertjében (kicsit szeles, friss időben)már nem akartam hazavinni, a sok könyv közé (amik közt könyvtáriak is vannak még, amiket vissza kellene hozni)... és a jó levegőn kellemesebb is volt - a könyv élvezetközponti tartalmának is megfelelően
közben lányom hívott (kiadóból, rádióból hazaérve, kissé fáradtan) - ajánlottam neki is a könyvet, egészen feldobódva a tartalmától - és mindenkinek itt is, most ajánlhatom, a noteszjegyzeteim alapján - innen-onnan- egy pár hasznos gondolatot kiemelve belőle:
"Mindig cselekedj úgy, mintha a világegyetem jövője tőled függne, de kacagd ki magad, mikor arra gondolsz, hogy fikarcnyit is számít, amit teszel." (buddhista bölcsesség)
"Ha tényleg élni vágyunk, rögtön ki kell próbálnunk. Nem baj, ha nem, de akkor a halált választjuk" (...) Ha nem mi szabjuk meg életutunkat, akkor más, külső hatóerő irányítja. - Senkitől se várhatjuk el, hogy segítsen élni nekünk.
A próféták és filozófusok perfekcionalisták, zavarja őket az élet tökéletlensége, de a többség, minden tökéletlenségével együtt örül az életnek. (!:)
Cél csökkenteni az entrópiát ( a mindennapi rendezetlenséget)! -nem "győzni" kell mindenáron, hanem "csak " hozzájárulni a világ rendjének fenntartásához...
mindenképp nyomot hagyunk a világban , a kérdés, hogy milyet!!!
A kivételes élet aktív felelősség az emberiségért és a világért, amelynek részét képezzük.
fontos megérteni énünket (v.ö. ismerd meg magad...), de a pszichoanalízis ellen is érvként jön elő ( amivel nagyon és régről egyet gondolok!): a visszatekintés, a múlton való tépelődés nem oldja meg a problémákat - mert épp a megoldandó problémák eltorzítják a lencsét, amin a múltat nézni akarjuk.- A múlton való kérődzés ronthat is a dolgon. (mikor önmagunkon töprengünk negatív a hangulatunk - a flow-ban épphogy megfeledkezünk magunkról - Akkor (is) kellene töprengeni, amikor éppen fel vagyunk dobva!!! :)
ha vidámak, barátságosak vagyunk, ha tevékenynek, erősnek érezzük magunkat , ha megfelelően használjuk szellemi képességeinket- "boldogabbnak" érezzük magunkat....a szomorúság, félelem, szorongás viszont növeli a lelki entrópiát (energiaveszteséget jelent - és ilyenkor nem is tudunk megfelelően figyelni külső feladatainkra, mert előbb a belső szubjektív rendet kellene helyreállítani.) - Semmittevéskor a legnagyobb a lelki entrópia!
az egyedüllét lehangoló hatású, mások társasága élénkítőleg hat - az egyedüllétben lehangolóbbak a gondolataink, gyorsabban találunk okot a szorongásra - a kapcsolatok, a barátokkal való együttlét oldja a lehangoltságot. -még egy felületes beszélgetés is!) - persze ez nem jelenti azt, hogy olykor nem lehetne élvezni a magányt is... de elgondolkodtató pl. hogy az "idióta" szó (görög eredetű és) eredetileg a jelentése 'magányosan élő ember'..... Tudatunk egyensúlyba tartásához is fontosak a kapcsolatok! A barátok társasága - megbeszélni dolgainkat - ösztönző.
"Senki se lehet valaki, ha nincs vele senki" (Wheeler)
Figyelemreméltó - egyébként ezt olvastam el először - az utolsó fejezet: "A sors szeretete" azaz "amor fati"... a gondolat Nietchétől:" az emberi nagyságra vonatkozó formulám: az ember semmit nem kívánna másképp, sem előre, sem visszafelé, sem az egész örökkévalóságban. - "
"Nem csupán elviselni kell azt ami szükségszerű, de szeretni is..."
"mind jobban és jobban megtanulom, hogy szépnek lássam a dolgokban azt, ami szükségszerű. Akkor én is azok közé tartozom majd, akik széppé teszik a dolgokat."
a sors szeretete...
megtanulni szeretni, amit úgyis meg kell tenni.... (felelősség spontán és ránkkényszeritett tetteinkért is...)
Ez egyébként - szerintem- a "legyen meg..." elfogadásának bölcsessége is... a "minden úgy van jól , ahogy van"-é is, de belátással... és beleférhet a saját, a belső szükségek figyelembevétele is, azaz összhangba hozása a külsővel - az "akarom" és "kell" harmóniája... amikor az ember szabadon, boldogan, teljes szívéből elfogadja az őt determináló tényezőket. Amikor választja és akarja a sorsát. Összehangolja a belső és külső igényeket... Spontán, szabadon és önként választja és akarja azt, ami abszolut determinált...(v.ö. Maslow, Rogers)
emlékeztet ez engem arra a régi - de ezek szerint mégse túlhaladott elvre, miszerint a szabadság nem egyéb a felismert szükségszerűségnél...
de azért van dolgunk: felismerni, hogy mi az...!
...
*http://url2.blogter.hu/177973/zeneelvezet_es_flow
aliz2. ::
2011. jún. 21. 1:44 :: 2
komment
Kategóriák: kultúra ::
Címkék: elet, konyv, konyvtar, pszichologia
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése