kulcscsomóm

 előbb-utóbb elhagyom!

mert már játszik velem...

Nagyon fáradtan (kávétlanul jöttem el az ebédemről - gondoltam, majd legújabb törzshelyemen (a sütisarkon) bepótlom...

Nade addig el is kell jutni, kerülgetve a napsütötte helyeket , amik déli órákban, amikor a nap tetőz, busásan vannak, jobbra-balra evickélek igy

Haza kéne menni, lefeküdni -  villan át rajtam a kereszteződésnél...eldönteni  leülök egy padra.

De végül is nem haza, hanem a sütisarok felé mentem

Csakhogy megszakitottam még  két leüléssel fáradt lépteim

a buszmegállónál egy árnyas padon (irtam is a bevezetőjét a kollektiv blogunknak, a korainkról)

majd a bezért Brooklyn padjára telepedtem, s mikor zárni akartam a biciklim, a táskámban s zsememben kieresgéslve, kiderült, nincs mivel

nosza, vissza , hol szórhattam el

a 3 padból kettőn nem volt..

a harmadikon, a kereszteződésben, ült 3 fiatal (két lány s egy fiú) fagyit nyaltak

-nem találtatok itt egy kulcscsomót - kérdeztem 

nem, nem - jött egyből a válasz

de baloldalt szélen az egyik lány lehajolt, a pad mögé nyúlva, s onnan elővette a kulcscsomóm!!!

és átnyújtotta a világ legtermészetesebb dolgaként:

_DE JÓ! Nagyon köszöntem

-Viszlát - mondta

(remélem, nem hasonló okból)