Összefutottam egy rég látott régi egyetemi-kollégista társnőmmel, itt lakunk egy ugrásra ugyan egymástól, de valahogy nem egyszerre lehettünk mostanában ugyanott.
Jóleső elégtétellel hallom a magán is mosolygó mondatát, miszerint: mostanában olyan nosztalgiázó lett. Hát persze, azok vagyunk, azok lettünk.
Megszüntették a Győri Keksz és Ostyagyárat, erről az jut eszébe, hogy Veszprémtől Győrig a vonaton egyszer, gyerekkorában egy zacskó győri kekszet majszolt el, amit a nagybátyjától kapott...
Elmegy az ablaka előtt egy kamion (a rengeteg közül), amin a felirat Karlovy Vary , erre előveszi az Arany kötetét és a Toldiban kikeresi az ide azaz Károly királyra vonatkozó részt. (vö.Karls Bad),
én meg mindeközben arra gondolok, hogy a lányom pici korában , ha meghallotta a tv-ből átszűrődni a tévétlen szobába a Beethoven szimfóniát, egyből mondta "győrikeksz" - merthogy ez a zene volt a reklám kisérője,
a vitrinünkben meg milyen régi az a Karls Bad feliratú porcelán emléktárgy, amit még nagyanyám hozott magával a hires fürdőhelyről, ahova jártak, anno... (még meg se születtem akkor)...
Ja, és mondja, hogy hallotta a szegedi körzeti rádióban , ahol a könyvhét alkalmával a most 10 éves Szegedtől Szegedig antológiáról beszéltek, hogy kik vannak benne, és említették a lányom nevét, azzal a megjegyzéssel, hogy már ő is "nagyöreg"nek számít. Ha-ha-ha.
Na ja, ha valaki 12 évesen kezd beleírni, 22 évesen már az...(?)
rám is csörög épp a mobilon a"nagyöreg", aki épp vizsgára készül, hol vagyok, mit csinálok...
Hát állok az utcán... szemben a gimivel...és beszélgetek. Nosztalgiázok. Zunk.
Közben szívom magamba a hársfavirág múlttalteli illatát.
A bűzös kamionsor még előttem van.
aliz2. ::
2007. jún. 9. 14:35 :: még
nincsenek kommentek
Kategóriák:
:: Címkék: elmelkedes, emlekezes
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése