AZ ÖRÖM ILLAN 2010 ÁPR 6

 

tegnap ebéd után ragyogó, tavaszias napsütésben tettem egy kerülőt a biciklimen mielőtt hazakarikáztam volna az étteremből, és még mindig nem bírva ellenállni a virágzó fák látványának,

 örökítgettem, még hazulról, a kapuból  vissza is fordultam, hogy legyen olyan képem is, amin a virágzó fák-bokrok hátterében látszik - a közelünkben lévő - barokk református templom is,

 és a bölcsőde és óvoda, ahova nem is olyan rég járt a kis!lányom, (akkor még messzebbről, a Szegedi utcáról) és az (újkeletű) utcánk fasora (az autósorral - mit tegyünk? már ilyen a városi "tájkép") a templomsarok felől

jól tettem, nemsoká teljesen besötétedett, haragosszürke felhők takarták el a napot, és olyan mennydörgős-villámos vihar kerekedett, ami megtépázta a virágzó ágakat, s a Nap azóta se süt... mire kisüt újra, a virágszirmok is lehullhatnak..., már elkezdték...

"az öröm illan" - ahogy Tóth Árpád mondta; illannak a pillanatok, illan a tavasz, (igen elhull a virág, eliramlik az élet)

s talán igy kellene kihasználni minden napsütött percet, ahogy én most a fotózásra... mert ki tudja meddig tart a napsütés, s mikor újra kisüt, hova lesznek addigra a virágok...

 "...ó, Öröm, Öröm,
Egy szóra még, egy percre még!
Ó, mondd, az ég fenn ugye kék,
S az élet méze nem üröm?

Az Öröm illan, ints neki,
Még visszabúsul szép szeme,
Lágy hangja elfúló zene,
S ezüstfehérek tincsei..."

aliz2. :: 2010. ápr. 6. 20:30 :: 26 komment 
Kategóriák: fotó :: Címkék: elmelkedes, foto, termeszet, vers