2012. augusztus 7
folyton megy a tv, háttértévézek, nem szeretem az egyedüllétet, a csendet, így mindig "sokan vagyok" a szobámban is... mostanában az olimpiáról mennek a közvetítések... elég népes lett a környezetem így... de inkább csak egy-egy alakra, arcra figyelek fel... a díványról... miközben tespedek (már megint rámjött ez a fránya álomkór!), de egyszer csak felnézek, félálomban, a képernyőre, és látom, hogy egy sötétbőrű futónő, milyen fenséges , hosszú, méltóságteljes léptekkel fut... akár egy gazella; kedvem támad nekem, is a mozgásra, kiugrok szabályosan a díványról, s próbálok szökellni, a szőnyegen... (jó, hogy magam nem látom, hogy,...) aztán a Gyurta Dani fináléja, a medencében, a legyőzött 200 métere után, az öröme önfeledt gesztusai, az első szavai, ahogy a családjára utal, ahogy az anyukáját említi... később a hihetetlenül elegánsan lólengő Berki Krisztián, ő is a szelíd, suta mosolyával hogy tudnak ennyire szerények lenni! (sok szurkoló, közvetítő viszont nem...), talán, mert ők tudják, hogy micsoda munka halmozódik fel a teljesítményük mögött, s ez alázatossá de legalább is mértéktartóvá teszi őket...ugyanakkor öntudatossá is, hiszen "tudják" , miből lett az a kiváló eredmény... van benne valami, hogy ép testben ép lélek... (ill. ép lélekben ép test) nem szabad elhanyagolni - egyiket sem... ---- gyerekkoromban balettoztam, tornáztam, teniszeztem, korcsolyáztam, úsztam.... ma már csak biciklizem.... (meg is látszik) és "fekszem az ágyon" - kivéve , amikor kiugraszt valami....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése