miklósa - barátaival - makón
Megkezdődött
a Makói
Muzsika idei
szériája - az ún. operaesttel, a nagyszerű Miklósa
Erika főszereplésével.
De menet közben kiderült, hogy műfaji átállás történt/ik, a
népszerűbbnek gondolt(?) musical, meg (nép)dal irányába is. Sőt,
ami a zeneszámok közti férj-manager átkötéseit illeti, még
némi "bulvár" is megjelent a színpadon. "Erika",
ahogy szereti magát hívatni, s
nem "művésznőnek",
igazi színpadi jelenség! És nagyszerű énekes és előadó! És
az egyéniségében a méltóságteljesség és a közvetlen
kedvesség egyszerre van jelen! Egyszerűen (vagy inkább
nagyszerűen) tökéletes. A "barátai" , akiket magával
hozott, még többnyire ismeretlenek, be kellett őket mutatni;
egyedül Szegedi
Csaba végzett
(frissen) akadémiát közülük, sőt - mint tudjuk - a
világkarriert (be)futó "Erika" sem- ; az
egykori pincér, ki már a Magyar
Színházban énekel
a Vámpírok
báljában,
itt is nagyon szépen s szimpatikusan szerepelt, bár állítólag
még kis önbizalma lévén félőn; FélEgyházi
Géza; vagy az egykori - ugyancsak alacsony termetű
- tanárát: Szabó
Miklóst emlegető
(kedvenc operaénekesem volt!), jelenleg Firenzében éneklő
tenorista, aki a Sole
Mioval kapcsolatban, Erkel
Hazám, hazám áriája
után elmagyarázta, hogy az nem Nápolyban született, hanem
távol Itáliától, honvágyban fogant, így a Sole mio neki a
magyar eget , Napot is jelenti, mikor távol van tőle... Nem
szeretem az un, "magyarkodás"-t , de ez őszinte volt és
megható, és éppenhogy tágas, nem bezárkózó, - amúgy is az ég
s a Nap ugyanaz fölöttünk -s mindenfajta náció tagjának közös
emberi érzése: a honvágy fogalmazódott meg benne - hát még
a dal
előadásában. Mint ahogy
Miklósa Erika méltó búcsúdalában is oly igazul a "
már meguntam a járkálást a bujdosást, az idegen földön
lakást"...
aliz2. :: 2008. aug. 4. 20:49 :: még nincsenek kommentek :: Címkék: MAKO, zene
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése