amikor Pestről hazaérve, késő este leszálltam a
távolsági buszról, Makón, a lakásunk közeli
megállóban, akaratlanul is jött a számra ez az "itthon
vagyok", ami, igen, már elválaszthatatlan Radnóti
Nem
tudhatom...
jától, és talán nem is csak formailag az én esetemben./ "ha
néha lábamhoz térdepel /egy-egy bokor, nevét is, virágát is
tudom,/"
És tudván a folytatást, (nem is a
versből ezúttal, hanem ) a Radnóti életrajzból. és
ismervén saját "túlélő" kérdésemet, is amit anyámnak
tettem föl, hogy "de hát miért is jöttünk haza"...
igy érzem! (egyébként a válasz már a kérdésben is megvolt,
hiába..., hiszen azt mondtam, hogy "haza". S az
ember ott van otthon, ahova "haza" megy. Az
embernek az a hazája, ahol "otthon" van... És
Tamási Áronnak mégis csak igaza van, "valahol
otthon kell lennünk" a világban"...
de mitől "itthon"... mitől az itthonosságérzés...?
hogy mész a lakásod felé? de már előbb is, az utca, a park, ismerőssége /" és ott a park, a régi szerelmek lábnyoma"/ a nyugalom, a csendesség, körülvesz, sajátodként.. nem is tudod már megkülönböztetni az utat a lábaidtól, a cipőd már nyomokat hagyott benne, már saját lábaid nyomában jársz - nem is csak a városod hagy nyomot benned, hanem te is a városban, akaratlanul is, ennyi év után.. már szinte beleépültél... (mint egy Kőmives Kelemenné) kisvárosban ezt nem is olyan nehéz "elérni"...talán nagyvárosban se a közvetlen környékeden...
lányom a napokban itt volt, a szülővárosában, ahol "csak " 18 évig élt egyfolytában., és már jóideje, egyetemista kora óta inkább Szegeden ill. Pesten - mig megvárt a főtéren kint egy padon, olvasva, mig elitéztem valamit, azzal fogadott, hogy "itt az ember kint is otthon van"... az egész várost érezheted az otthonodnak, nyugodtan
és az emberek, akikkel együtt laksz ebben az "otthonban"?..
ma délelőtt, a posta sarkánál befordulva, még a posta kapujáig sem érve, gyors egymásutánban, 3 -an is köszöntek rám, mosolyogva és a nevemen... aztán egész nap ez folytatódott, abba is hagytam a számolását.../"tudom, hogy merre mennek, kik mennek az uton"/
de azért , mikor "haza"jövök Pestről, a gyerekem máris hiányzik! hát mindezekért is jövök-megyek annyit..., annyiszor..., és mindig csak rövid időkre...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése