MEGJEGYZETT SZAVAINK 2007

 

megjegyzett szavaink

 

megjegyzett szavaink

É. ma visszarepül(t) szép szigetére, aminek közepén ül és gondolkodik az élet értelmén - mint írta nekem, némi öniróniával. Hát ilyen szívszorító gondolatok-érzések is lehetnek egy szívderítő örökmosoly mélyén. Nincs társasága, és  - én is észrevettem - éhes a magyar szóra. És írni is akarna, persze: magyarul.)Ó, az a levehetetlen  anyanyelvünk, és anyaföldünk!)

És még lelkiismeretfurdalásom is van kicsit ezügyben. Mennyire kellene vigyázni a szavainkra, mert mások megjegyezhetik! És mit lehet tudni, előre kiszámítani, hogyan hat rájuk... (persze az is igaz, hogy csak olyan mondatainkat jegyezhetik meg igazán, vagy csak arra figyelhetnek fel igazán, ami bennük már előkészitett talajra talál, vagy kimondjuk netán helyettük...)

Ez a mondatom, amit visszahallottam most tőle, - én már el is felejtettem rég! - valahogy úgy hangzott, hogy:

M-ban az a jó, hogy jó innen el-elmenni....

Nos, most viszont úgy tűnt, tűnik hogy jó ide visszajönni.(?!)

S épp én vagyok az, aki már több mint hatodik évtizede , születésem óta - kis apró de egyre ritkább és rövidebb - kiruccanásoktól eltekintve itt ragadtam, ragadok. S itt maradok, maradok...

Mert - igen - mert én  itt születtem, ez a hazám...

És - bár volt idő- amikor ezt el akarták vitatni, tágabban értelmezve is, az egész országra, sőt? Örület!

Nehogy már mások mondják meg, hogy mi a hazám! S hogy hol van! Ez csakis rám tartozik.

 

 

aliz2. :: 2007. júl. 14. 10:08 :: 1 komment 
Kategóriák: naplószerűség :: Címkék: elet, elmelkedes, epizod, mult