JUHÁSZ GYULA MAKÓN
a makói múzeumkertben idézte fel Bogoly József Ágoston irodalom- és művelődéstörténész azt a jelentős napot, amikor 100 évvel ezelőtt Juhász Gyula Makóra érkezett, a gimnáziumba, tanítani. Mintha "haza" került volna - de ez nem a gimnáziumra és a tanításra vonatkozott, inkább a költőre, az alkotásra, aminek kedvező háttér és atmoszféra volt a vidéki csönd és természet, a harmónia, a "finom, kisvárosi légkör"..
.
(jutott eszembe: nagynénémet tanította a gimnáziumban Juhász Gyula, és mesélte, a fegyelmezés nem volt erős oldala, illetve nem is törődött azokkal, akiket nem érdekelt az irodalom, rájuk hagyta, az érdeklődök viszont körbe állták tanári asztalát és nekik tanított... Persze, nagynéném is ezek közt volt. És nem lehet véletlen, hogy szavalt, és hogy szavalt... Emlékszem, mikor a 70-es években, már idősen látogatóba jött Kanadából, Makóra, a szállodai szobában fáradtan, az ágyban fekve, egy Ady verset mondott végig nekem, de hogy!: "Tervek fogytán , hitek apadtán... ó múltam, adj egy szalmaszálat...".... Jó irodalomtanárja lehetett az a Juhász Gyula....
aki szegről-végről "kollégám" volt, ha eltekintek az időtényezőtől, hiszen 53 évvel később én is a makói gimnáziumban kezdtem tanítani...) (vagy tani-tani?... hiszen József Attila meg ugyanitt volt gimnazista, itt találkoztak Espersit makói barátságában, házában, -pár lépésre innen - egymással is...
Még mindig érzem lépteik nyomát.
S a levegőben....
Van génius loci!
aliz2. :: 2013. ápr. 23. 9:41 :: még nincsenek kommentek :: Címkék: élet, gimnázium, irodalom, költészet, MAKÓ, múzeum
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése