2021. április 26., hétfő

EGY RÖVID MEDITÁCIÓ(2007)

 Székesfehérváron..

A szállásom egy városszéli

appartmanházban volt.

Teljesen egyedül laktam a lakásban –

nem hatolt be az ittlakó -

többnyire külföldi – diákok lármája.

Nem volt bent tévé,

nem hoztam magammal rádiót,

sőt olvasnivalót se.

Mivel lehetne eltölteni akkor az időt,

ha nem meditálással?

Ideálisak hozzá a feltételek,

zsúfolt diszletű napjaimban kevésbé …

Csakhogy ez a meditáció

életem legrövidebb meditációja lett.

Nem volt értelme folytatni.

Mikor rájöttem,

hogy mosolygok, sőt nevetek...

abba kellett hagyni.

Innen nincs tovább.

A gondolat, az érzés,

ami ezzel megjutalmazott,

olyan nyilvánvaló volt,

hogy talán ez is okozta

a kitörő örömöt.

Megpróbálom leírni,

bár ezeknek az élményeknek a leírás

nem adhatja hű tükörképét,

legfeljebb tört cserepekben.

Vagy mégis?

Mégse...

De a lényeg:

hogy van valami rajtad túlmutató,

fölötted álló,

és ott csüngsz, függsz rajta.

Nem tudsz nem ott lenni!

Nem tudsz tőle nem függeni.

De nem is akar(hat)sz.

Általa vagy, általa lehetsz –

egyáltalán!

(Aztán elkezdtem írni

(Persze nem ezt. Valami imafélét.)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése