ESZTER HAGYATÉKA(I) (2008)

  szép, szomorú filmet láttam Szegeden, A Belvárosi Moziban . Méghozzá díszelőadásban. (Egyébként valójában számomra már minden moziban látott film díszelőadásnak számít, miután, mióta városunkban megszűnt a "filmszinház" - hol van már az az idő, mikor szinte minden filmet megnéztünk ott?! - igaz, akkor még nem is volt tévé, de azért a tévé képernyőjén - mégha a mostani LCD-nk jó nagyméretű is - mégse ugyanaz. Az igazi filmélményhez kell a nagy (széles)vászon, az, hogy nem otthon vagyok, hanem a többi néző közt stb... most viszont az igazi DISZelőadást az is jelentette, hogy szinte premiere volt a filmnek, a nézők - velem együtt- áhitatos csendben, figyelemmel tapadtak a vászonra, a film végén nem álltak fel, hanem csendben végignézték a stábnévsort (jó tudni pl. zene: Berkes Gábor, de még a büfést, is ) és a legvégén felhangzott a megérdemelt taps, akár egy színházban, s meg is jelentek a színpadon az alkotók közül: a rendező Sipos József, az egyik operatőr és az egyik szereplő (Udvaros Dorottya)

Az "Eszter hagyatéka" Márai kisregény, ha úgy vesszük, hogy a Fanni "hagyományai" is eredetileg "hagyatékot"jelent, s tulajdonképpen ez a mű is - és a film is így kezdődik egyes szám első személyben elmesélőn- egy napló (csupán ez egyetlen, végzetes nap "naplója"). Másik értelemben van szó arról a gyönyörű fekvésű kúriáról, meg kertről, amit Eszter önkifosztva ajándékoz el a "gazember" (volt?van!)szerelmének. S aztán beszélhetnénk még Nagy-Kálózi (szintén) Eszter "hagyatékáról" is, hiszen az ő alakítása is felér vele, meg a többieké is:Cserhalmi Györgyé is, aki -korántsem - egy "szimpla" szélhámost játszik, hiszen a szélhámosok, akik megbabonáznak embereket - sose szimplán azok... S itt aztán senki-semmi sem volt "szimpla"! Törőcsik az öreg-bölcs-megértő-alkalmazkodó rokon Nunu szerepében pl... minden ránca külön beszélt (de jó, hogy vannak neki!) S maga az "érthetetlen" s mégis "érthető" történet, aminek hátterében persze a rejtélyes érzelmek játsszák a főszerepet, s a dialógusokon túl, mennyivel többet árul el ezekről egy-egy rezdülés...

Szép, szomorú film volt, a felszín alatt tomboló érzelmekkel. A nézőt (engem is) is felkavarón.

Hogy fordulhat valaki önmaga ellen, hogy hagyhatja, hogy kifosszák? Hogy foszthatja ki önfeláldozó módon önmagát? Miért gondolja, hogy ezzel tartozik... (mert korábban nem tette, másképp?!) "És ami egyszer elkezdődött, azt be is kell fejezni..."(?) (de miért így, ilyen önveszejtőn?)

Jaj, de bonyolult, nehéz, borzasztó minden!

S hogy tud mégis "tetszeni"... az ábrázolása.

A táj, a zene, a színészi játék... mögötte az írói gondolatmenet.

Azt hiszem el fogom olvasni a kisregényt is.

aliz2. :: 2008. ápr. 22. 23:34 :: 3 komment :: Címkék: elmeny, film, irodalom, konyv, SZEGED, szineszek