2021. április 25., vasárnap

EGY JÓ EMBER (2010)

EGY JÓ EMBER
kerestem a legtalálóbb jelzőt az "ember"- hez - Amos Ozról , a Könyvfesztivál izraeli diszvendég irójáról írván - de találóbbat nem tudok , mint hogy jó... (persze irónak is az)
az igaz jelző még megfordult a fejemben, de csak gyors átmenettel, hiszen az igaz-at nagyon is szkeptikusan kezeli, azokat az embereket, akik az igazság bajnokának hiszik magukat, nem tartja sokra - joggal ("Nem az a legfontosabb, hogy állandóan igazunkat szajkózzuk, hanem az, hogy még a leghétköznapibb szinten is el tudjuk képzelni egymás helyzetét, és ne tekintsük árulásnak a kompromisszumot.") (vagy, amit Oz szeret idézni Yehuda Amichaitól: "Ahol igazunk van, ott nem terem virág.")
a jó szó viszont neki is kedvence lehet, hiszen még az egyik legnagyobb konfliktusról (pl az izraeli-arab-ról) beszélve is azt hangsúlyozza, hogy az a jó és jó emberek konfliktusa. (pedig ugyebár az emberek többsége mindig is csak jóról és rosszról beszél, attól függően , hogy ő maga melyik oldalon áll, s nyilván mindenki a másik oldalt tartja "rossz"nak)..
.
persze, csakis értelmes kompromisszumokkal lehet és kell ilymódon megoldásokat találni - félúton...
s jut eszembe még a jósággal kapcsolatban- talán nem is véletlenül - Babel Gedalija , egy más de ugyancsak drámai, konfliktusos, történelmi helyzetben, aki a jó emberek "internacionáléjáról" ábrándozik, a forradalom küszöbén, a szombat csillagához hűnek maradva...Beköszöntött a szombat - jelentette ki méltósággal Gedali -, a zsidóknak a zsinagógában van a helyük... Elvtárs úr - mondotta, felállt, s cilindere fekete bástya gyanánt bólogatott a fején -, hozzanak ide Zsitomirba egy kevés jó embert. Jaj, mennyire hiányzik ez a városunkból, jaj, de mennyire hiányzik! Hozzanak ide jó embereket, és valamennyi gramofont odaadjuk nekik. Nem vagyunk mi műveletlenek. Az Internacionálé? Jól tudjuk, hogy mi az Internacionálé, én a jó emberek Internacionáléját akarom, azt akarom, hogy minden lelket számba vegyenek, és első osztályú ellátásban részesítsenek....Beköszönt a szombat. Gedali - a mesebeli Internacionálé megalapítója - elment a zsinagógába imádkozni."
és talán nem is véletlen ez az egybeesés, hiszen Babel is és Oz is - eredetileg - Odesszából valók...
.... amikor először hallottam a nevét: OZ - szégyen ide-oda - Oz a varázsló jutott eszembe, de talán ez a a asszociáció se elhanyagolható, hiszen ő is olyan, mint egy varázsló és valóban mesemondó... (később tudtam meg, hogy az Oz felvett név, és bátorságot jelent - tehát ez a jó ember, nyilván, bátor is...)
.... a könyvfesztiválon olyan programon tudok részt venni, amin nem csak ő a "szereplő" - hanem egy román irónő is, aki már az asztalnál ül, (meg is van hatódva , mondja később, hogy egy programon Oz-zal, akitől mottót vett annak idején egy művébe).
Oz belép a terembe, nem az asztalhoz megy, hanem a nézőtér sorába indul, de felismerem. (le is tudom igy fotózni, közelről) . kétszer is. míg elhaladt előttem:
a második részben, mikor kimegy az asztalhoz Shalom-mal köszön. "Békét" kiván. Később tudom meg azt is, hogy ő alapitotta meg a Béke, most! mozgalmat 1978-ban.
Mosolyogva mondja , hogy mióta itt van - sikerülve legyőznie a Vulkánt is - mondja nem kis büszkeséggel és humorral- folyton melegséget érez. Barátok közt érzi itt magát. Izraelben nem mindig -mondja , Izrael ellentmondásos ország, vitakész társadalom, mindenbe beleszólnak, abba is, hogy mit hogy kellett volna megirnia - mondja.
megörzött európaiságáról , életéről, sorsáról, szüleiről beszélve mondja, hogy Európa iránti szerelmük viszonzatlan volt, Európa nem szerette vissza őket, (jut eszembe Nem tudhatom )s ha szülei nem hagyták volna el Európát, megölték volna őket... Nem volt más hely számukra a Nap alatt, csak Jerusalem. De ott felépitettek egy minieurópát. 16-17ezer könyvvel, európai tájképekkel. A szülei mindig visszavágytak, ő már nem, de átörökölte szülei érzéseit, ambivalens viszonyukat Európához. Most is az ő szemükkel is látja , hogy mi történik itt, és ez egyszerre aggasztja és csodálja.
Filmet látunk, arról a napról, amikor megszülethetett (elfogadtatott) Izrael állama. Hatalmas tömeg várta a szavazás végeredményét. micsoda közös várakozás. Mekkora tömeg egy emberként, micsoda feszültség, micsoda erő. És ott voltak a szülei is... Úgy ölelkeztek össze, mint két gyerek, és azt mondta neki az apja, soha ne feledd ezt az éjszakát, ezentúl nem fognak bántani azért, hogy zsidó vagy...
látunk egy másik filmet is, Oz - mint minden hajnalban - sétál a sivatagban, ami mellett lakik: (a képen ő is nézi...)
ott , a sivatagban tudni lehet, mi fontos az életben, mi nem... a sivatag belső csendet, békét ad.
Mikor Heinrich Böll megkérdezte, miért jöttek ide, azt válaszolta, hogy megbékéljünk. Egymással, önmagunkkal, a földdel, a fákkal, az élettel.
Hogy lehetséges-e... a kérdés vagy 200 évig is nyitva maradhat...
De hogy Oz ennek jegyében él, és ir, az biztos!






.........
lyányom kritikája OZ egyik könyvéről:

aliz2. :: 2010. ápr. 24. 23:22 :: 1 komment
Kategóriák: irodalom :: Címkék: irodalom, könyv, zsidóság






 

1 megjegyzés: