már megint valamit rosszul csináltam
elárultam, hogy "romantizálónak" minősitette lányom azt a filmet, amit én (minit kiderült) is ajánlottam neki a minap,,,, pedig annak, aki neki ajánlotta , nem minősitette volna igy.. hm
meg egyszer valami olyat irtam az általa szerkesztett könyvről, amit csak nekem mondott, a s nem a nyilvánosságnak szánva ...
és hiába mondom, hogy alig olvassák a blogom, fb-on meg főleg csak az ismerőseim, egy kis része, nem akarja hinni (pedig ő is ritkán, de mindig pont eltalálja, mint nem kéne! :(
már az csúszott ki a számon, hogy hát jó, akkor kizárlak az életetemből
azt azért ne tedd - csattant fel
na persze, a blogéletemre gondoltam csak...:)
ezt persze helyeselte
*****
de miért is kell kétféleképp beszélni? - én nem bonyolitom!
****
és persze ezt se kellett volna megirnom (na persze a fb-ra nem is teszem fel!)
Egyszer az én lányom azt kifogásolta, hogy miért írtam a FB-ra, hogy szeretem a fákat. Azt mondta, hogy furán jön ki. Nem tudom, lehet, hogy van valami rejtett értelme is, én azt nem ismerem, teljesen ártatlanul és őszintén írtam. :) Azt ő sem szeretné, ha főleg a munkával kapcsolatos életéről bármit is írnék. Fogadd el, próbáld meg ezt a részét az életüknek kihagyni, már csak a béke kedvéért is.
VálaszTörlésTudom, velünk már nem sok történik, szinte rajtuk keresztül élünk, de ezt ők még nem tudják...
az eszem megáll-még az én lányom nem kifogásolta:) (én is szeretem)
Törlésnade pl tegnap volt egy "nyilvános" beszélgetése egy irójával új könyve kapcsán... mi a teendő? akkor is csönd? nyilvános a munkája... :)
Az anyai büszkeség működik. :) Talán arról azért írhatsz, elvégre nyilvános. :) De inkább nem szólok bele.
VálaszTörlésNekem is sokszor vissza kell fognom magam, pedig néha legszívesebben világgá kiáltanám a sikereiket. :)
gondolod, hogy "büszkeség"? sose vallanám meg magamnak... (az ő szerénysége egyébként alaposan kiegyensúlyozza akkor)
Törlés