2021. április 14., szerda

H.K.É.

 azt a  kellemes lebegést

sohase felejtem el


feküdtem a tanáriban

két összetolt széken

már majdnem meghaltam

mikor rámtört---

hát nincs is halál

ez valami más


éltem, lebegtem

magam fölött

pár centire

s boldogan

gondtalan



de tudtam

hogy azt a másikat

kell választanom


kit otthagytam

azon a kemény 

széken oly szabadon


s visszazuhantam hozzá

kérve emeljenek fel


menni akartam

belekapaszkodva

kolleganőmbe


újra fájdalommal

telve el

de itt ezen a földön

lépegetve


mi mégis csak

bajaival, keservével

az otthonom


(még)


hiszen várnak

a tanitványok vissza

s pici gyerekem

fel kell neveljem 

(s magamat is, teljesen)


(de lehet

hogy azóta megértem

a végső elszakadásra is?)




Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése