2021. április 23., péntek

leszidott az unokám

 az unokám ordit

szid

először nem is fogom fel hogy engem, mert legutóbb még az anyjára szólt  rá, hogy ne kiabáljon velem (MINT AMÚGY MOST IS)

de most semmi kétség ,engem szid az unokám! hihetetlen...

hogy ne beszéljek úgy az anyjával mint egy 5 éves gyerekkel

mert ő már felnőtt

és tudja hogy mit akar

és nincs szüksége rám,   a segitésemre

maga dönt


na tessék!


meg  mi a fontosabb a külső (értsd a test) vagy a belső (a lélek)?

(a covidra utalva, s a lelki ki elhanyagolt szükségletekre

mig én most az egyszer a testet hangsúlyozom!)


hm...

megkérdeztem hogy a szülei beszélnek benne ?

nem, azt mondta, hogy maga

megkérdeztem azt is, hogy vele hogy kell beszéljek?

azt mondta mint egy gyerekkel, mert ő gyerek (logikus)


de jut eszembe akkor ő miért nem úgy beszél velem , mint egy gyerek

meg azt is megkérdezném, hogy kéne nekik (gyereknek, unokának )beszélni velem?!

de inkább hagyjuk! nekem már nem lehet igazam...

***

tán csak az szépít az ügyön, hogy tulajdonképpen akkörül folyt a purpallé, hogy hogy is találkozhatnánk.... (végre)..s az én mozdulatlanságomon, és fogadásképtelenségemen, bénitó félelmemen

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése