lányom haragszik, s kioktat
haragszik a bejegyzéseimért..(amit hébe-hóba mégis csak olvas) de szerinte nem kéne irnom...
de akkor ezt se (úgyhogy abba is hagyom)
***
(hogy miért irok le mindent nyilvánosan, pedig csak ismerősöknek (fb-ra)
(nem látja, hogy ez is egy kommunikációs lehetőségem, míg ő este kegyeskedik felhivni...ezer egyéb dolga közepette (szó szerint))
csipős, ironikus megjegyzéseket tesz rá...
tényleg el is ment a kedvem...
tán más formában kéne megnyilatkozni )
Barátnőm szokta védeni a saját idegrendszerét azzal, hogy előre kész "kliséket" készít, ha váratlanul éri valamilyen kritika, bántás. Ez jutott most eszembe, hogy a válasznak időnként tényleg "zsebben" kell lennie. Mondjuk ilyen formában: "Én nem kritizálom a verseidben megfogalmazott gondolataidat, kérlek, Te se tedd ezt az én írásaimmal kapcsolatban!"
VálaszTörlés(Az időnkénti fb-re feltett írásaimmal kapcsolatban a fiam még soha nem nyilatkozott, pedig sok olyan dolgot írtam meg már ott, amit élőben még soha nem hallhatott tőlem. Én meg azt hiányolom, hogy soha nem vesz róla tudomást, a hatvanegynehány írásom alá egyszer tett "like"-ot. Valahol ez is egyfajta közönyre utal, pedig amúgy igazán szerető gyermekem.)
Julika! A kedvünkért, akik szeretjük az írásaidat, végy nagy levegőt, és folytasd, mi mindig örülünk a megszólalásaidnak.)
ó. likeról szó sincs...jópár éve... semmiről...
Törlés(valami történhetett...)
elszomorit...
azt mondja, ha van élő kapcsolat az szükségtelenné teszi
a fb-ot, s talán ebben igaza van(?) örüljek annak, ami van!
amúgy az "előre kész klisék" nem az én asztalom!!!!
Törlésdirekt nem ragálok...
ráadásul néha én is kritizálok (azaz kritizálom:)
Csak egyet tudok érteni Évával!
VálaszTörlésAz én lányom sem ér rá olvasni a blogomat, de megérti, hogy szükségem van rá, valahogy csak kell kommunikálni, egyébként megbolondul az ember. Aliz, ne hagyd abba, hidd el, nekünk és Neked is szükséged van az írásaidra. Fel a fejjel!
azt hiszem az zavarja igazán , ha róluk irok, és ebben talán igaza is van! (pedig igyekszem visszafogni magam)
Törlésbár az is zavarja , ha magamrül, túl személyeset
(talán ebben is!)
(pl hogy miért a blogban panaszkodom, arra gondolok táén majd egy orvos elolvassa? miért nem orvoshoz fordulok egyenesen.. ez tökéletesen igaz!
apropo: jó, hogy irtál a blogodról, nem tudtam róla, ezentúl felkereslek :)
TörlésRégen sokszor voltál nálam, de 7 év kimaradt, nem csodálom, hogy elfelejtetted. :) Szívesen látlak újra!
TörlésÓ! mi történt? újabb rejtély....:)
VálaszTörlésámbár a "Csalmádé" ismerős (név)!!!! :)
VálaszTörlésSok dolog történt az eltelt években, Apókám elment örökre és én is sokat betegeskedtem. A gyerekek sem fiatalok már és az unokáim is felnőttek. Mindenkinek van dolga, nekem már nem sok maradt, éldegélek, ahogy tudok... Örülök, hogy felismertél! :)
VálaszTörlésÉn is mindig itt téblábolok nálad, és ha nem is hagyok mindig kommentet, mindent elolvasok.
VálaszTörlésAzóta kezdtem el újra írni, mióta egyedül maradtam, valahogy ki kell adnom magamból, ami bennem van. Az írás a legjobb eszköz erre.
szerintem is (nem szeretem ezt a szót, pláne beismerésként, de "terápia"...csak miért hozzuk nyilvánosságra? mert szükségünk van a beszélGETésre, nemcsak a monologizálásra! ki beszél magéban, magénak:::?!)
Törlés