Shakespeare húga, Sára...

a mostani Tiszatájban jelent meg a vers... Sára (a bibliai, persze ez csak elrejtőzési lehetőség, ez a metafora) úgy látszik folytatja szerzője a bibliai, mitikus, irodalmi vonulatot...nőalakok, régiek,,, akik mégis újak....örülök neki(k) , ez így dupla élvezet!

Könyvtárba mentem elolvasni, az egész városban u.i.nem lehet s nemhogy Tiszatájat nem kapni, egy irodalmi lapot sem!

aztán hogy végiglapoztam a folyóiratot, meglepetésemre találtam egy kritikát is a verskötetről (Anna visszafordul), méghozzá eme hangzatos címmel:

Shakespeare húga megszólal...

elolvasván az elismerő, majdhogynem áradozó kritikát , a végén kiderült semmi kétség , lányom "Shakespeare húga"..(Nem hiba már vagy 3 éves korában is Shakesperare vígjátékain kacagott a tévé előtt ülve...)

"Nem lehet szemet hunyni a kötet fölött: tükörbe néztünk"

(y.ö. "...hogy tükröt tartson mintegy a természetnek" (Shakespeare: Hamlet)

a visszaeső...

ez már notórius..

ma ebéd után is leültem egy padra a rózsasétányon (most nem a szélére, emlékezve a rendőrautós esetre, hanem belül, a belső sor egy padjára ültem, a biciklim a külső egy padjára támasztva hagytam szemben vele)megint elbágyasztott a nap (bár most meg-megújuló szelek borzolták) de azért jól elvetettem magam, becsuktam a szemem és szunyókáltam...

míg nem  - a jól ismert szlogen - jól van? - vert fel álmomból

ezúttal egy motoros állt szemben velem, és kérdezte aggódva-gyanakodva

jaj, már nem is merek, csak szunyókálni egy kicsit..., mert rögtön rámszólnak - mondom megszeppenve, feltápászkodva, mosolyogva

csak szunyókáljon nyugodtan, - mondja, és  visszafordul, az útról még visszanéz, bólintunk, minden rendben... (úgy látszik direkt behajtott hozzám az útról)

nos elszégyelltem magam, el is jöttem, és azon töröm a fejem, hogy meg kéne emberelni magam

vagy rögtön az ebéd után meginni azt a kávét, nem várni hazáig(bármennyire is az én kotyogómban s általam készítettnél nincs jobb kávé a világon)

vagy nem elaludni

mert mi lesz ha egyszer tényleg rosszul leszek

és mindenki csak legyint...

(mint abban a bizonyos jön a farkas, jön a farkas  - mesében, mikor tényleg jött, hiába...nem hitték el, mikor pedig tényleg jött...)

volt egy kertem

volt egy kertem

nincs már meg

csak úgy mellesleg

ment el a lakással

s folyton az eszembenjár

tán mert nincs helyette

semmi más

egy utcai pad

a Maros-part

de ezek

közös helyek

folyton bezavar

egy idegen arc

vagy egy kutya

ront rám

nincs saját

kertem

ahol csak én

vagyok én

meg a mindenség

azt

"azt" akarjuk kimondani
hiába
ami kimondhatatlan
azt nem lehet

csak körülírni
mellélőni
elhibázni

jobb is ha
elhallgatok

a csönd tán
közelebb is van
hozzá

mint bármi
fecsegés

elég

fázom!

nem értem miért fagyoskodunk, a távfűtött lakásokban!,hivatalosan szeptember 15-től van fűtés, ha kérjük, ha kérnénk (október 15-től mindenképp) De nem kérjük, senki se kérte(rajtam kivül) Miért? Ha valaki nem akar fűteni, spórolhat, lecsavarhatja. Egyszerűen nem tudom megérteni, hogy miért szeretnek az emberek fagyoskodni. Lustaságból?

(rém)álmom

ami azt illeti elég riasztó álmom volt ma reggel...

a lakásom mellékhelyiségéből megyek ki, valami zavaró miatt, visszamennék, és ott ül bent egy idegen nő... (pedig nem telt el idő)...az előtér is idegen, rumli van, más holmik...a nő már kint van, szólok hozzá, de nehezen jön ki hang a számon, erőlködnöm kell és olyan furcsa a hangzása akkor is, nem is érti, sőt nem is lát, valamit ugyan észlelt riadtan egy erősebb gesztusomra... semmi kétség szellem lettem (?) (s már más lakik a lakásomban) 

azért egy villanásra megfordult a fejemben, hogy netán másik lakásban vagyok, de ez elejtődött a észre nem vevésem meg az időtényező(hiánya) miatt , (szempillantás alatt történt a változás, valójában nem is volt általam észlelt ideje! az kiesett)

tulajdonképpen döbbenetes, hogy lassan bár de milyen józanul vettem tudomásul megváltozott helyzetem

dühös voltam eleinte, a tehetetlenségem matt, hogy nem értenek, nem látnak, nem hallanak, de tulajdonképpen tudomásul vettem...csak végtelenül szomorúan

mi mást tehettem volna

kitörés

erre a szóra riadtam föl délután alacsonyvérnyomású szendergésemból...

biztos volt valami előzménye is, vagy nem?

de most eszembe jut, hogy nagybátyám egy időben, pályakezdő koromban, mikor is elakadva érezhettem magam nagy életterveimhez képest, valami bombasztikusat és hatásosat akarván adni, előrelendítésemre, ezt a szót adta, ezt ismételte folyton (egy ideig , míg rá nem unt , hogy ezt se fogadtam meg)

Törj ki

de ugyan hova törhettem volna ki, a miből ismert volt - de a hova?....

hát most azt hiszem, mindig lehet kitörni, s mindig van hova

csak már elfáradtam

járni is

maradok

Én itt maradok
ti csak menjetek
jobbra s balra
százfele

Én maradok itt
hol a dolgaim
is

igy játszunk mi

az alábbi bejegyzés már nem található a facebookon. 

sőt az utolsó komment már előbb nem!

törölték! az egészet...

mintha meg se történt volna....

Hallottam az utcán ma, hogy két fiatal arról beszélt, mennyire kedves ember lehetett József Attila.... Eszembe is jutott rögtön, hogy Az Istenek halnak, az ember él. Ennél szórakoztatóbb, de gonoszabb kritikát keveset olvastam...

meg is bánta, lásd: "Magad emésztő..."

hát volt is mit megbánni ezen a szövegen

 a dolgok összetettek, és ne ragadjunk ki semmit az összefüggésekből...!

 milyen összefüggésből lehet egy szöveget kiragadni? ez egy szöveg, önmagában áll, arra is szánták.

 ...az élet összefüggéseiből!

 ez azért egy elég nagy tévút szokott lenni szövegértelmezéskor, nem?

valaki egyéniségének sommás elítélésére (akár meghatározására) nem alkalmas!

szerintem sem, de ki tett ilyet?

 kedves - nem kedves--attól még lehetett kedves is akár. olvasd el légy szíves inkább (még egyszer) a Magad emésztőt.. Szó megszakad...

nem mondtam, hogy nem volt kedves,csak azt, az állításról mi jutott eszembe.

De  gondolhattad(?) :) mert nem a kedvesség igazolásaként juthatott eszedbe

ősz van!

ősz van !

nekem sincs nagyobb hírem, mint Babits különös  hírmondójának: ősz van
nagy hírként kiáltom, amit mindenki tud: ősz van!
de ez épp elég
mert azt is jelenti, hogy vége a nyárnak
egy csomó dolgot nem csináltam meg, amt csak nyáron lehet

s a nagy kérdés, hogy meddig odázhatok még el, mindent!


..."óh szent Ritmus, örök szerelem nagy ritmusa, évek 
ritmusa, Isten versének ritmusa - mily kicsi minden 
emberi történés! a tél puha lépteit hallom,"... 

nincs...

Nincs szép halál
a vége az rettenet

S mégis mosolygunk
ha meghalunk

Kire?

Minek?

egy különös koncert

Sri Chinmoy neve alatt koncertet hirdetnek a Hagymaházban díjtalanul

olyan félálomban vagyok 100.110as vérnyomással ebéd után

gondolom épp jó

a pódiumteremben vagyunk, de majdnem tele...

balra Chinmoy  "oltár"

késésben vagyunk

de addig is vetitett képek, kellemes gépzene

menet közben veszem észre, hogy minden kép tőle van

aztán kapunk egy meghívót szegedi meditációs tanfolyamra
és mindenki húzhat egy bölcsességet, maga-magának, amit megfontolhat

én ezt:

               Ha gyökeresen
         Meg akarod változtatni
                 Az életed,
            Azonnal mondj le
                Temérdek hamis
                Bűntudatodról!


 a vászonra pedig fotókon további életbölcsességek

végül megérkezett  a zenekar azaz 10 hölgy egyforma türkiz ruhában, ötnek hangszere is van, Svájcból jöttek, nem is tudom, milyen nyelven énekelnek, de mit számít az, a zene univerzális és épphogy a kifejezhetetlent fejezi ki.....nem szabad megtapsolni őket csak a végén

csupa Sri Chinmoy dalt hallunk...

mennyei zenét produkálnak, valóban

a végén nem marad el a taps

s ráadásul elhangzik egy szám magyarul is,  a béke szó világlik ki belőle

jó lenne ez a hangulat és a harmónia,  ez a nyugalom, a kinti világba is

a zene az kell

60 éves a Bartók iskola

jubileumi koncerttal - többek közt - megünnepeltük

én is... jelen voltam (meghívtak), mert elődjébe jártam 6 évig (Szegedi utcainak hívták akkor), de nem sokkal utána alakult zeneiskolává... "Bartókká"... és fogalommá... és lányom már idejárt - 8 évig (kis gimis tévelygéssel megszakitva:)

neki itt kellett volna lennie, beszédet mondani, de már elszerződött előbb egy debreceni tárlatnyitogatásra, így írásban küldte el mondandóját, amit felolvastak:

íme, olyan szép és megható a szöveg, hogy ide is mellékelem:

"Üzenet egykori iskolámba

„Úgyis lehet mondani, hogy anyám egy életen át állandóan menekült. És úgy is lehet mondani, hogy állandóan boldog volt.” Ezek a mondatok
Esterházy Péter Semmi művészet című könyvében olvashatók, körülbelül
tíz éve találkoztam velük először, azóta is gyakran eszembe jutottak,
viszont sokáig nem értettem őket. Hogyan lehet boldog, aki menekül? Hogyan
lehet a menekülés boldogság? Aztán egyszer csak, mint egy villámcsapás,
rájöttem, hogy itt igazából az időről van szó. Úgy élünk az időben, hogy végigmenekülünk a különböző élethelyzeteken, az emlékeink menekültjei vagyunk, mert, ahogy mondani szokás, az idő egyirányú utca. A menekülés úgy lehet boldogság, hogy felismerjük, mindig minden változik. Mi is.

Az elmúlt időkbe, a magunk mögött hagyott élethelyzetekbe nem lehet visszatérni. A helyekhez igen, de kérdés, hogy valóban ugyanazokhoz a helyekhez térünk-e vissza ilyenkor? Ma, amikor személyesen nem tudok veletek lenni a Bartók hatvanadik születésnapján, és azt üzenem ezzel a más által felolvasott szöveggel, hogy lélekben veletek vagyok, akkor igazat is mondok meg nem is. Mert a valóság az, hogy bár most nem vagyok a Bartókban, de a Bartók mindig velem van. Bizonyára mindenkinek ismerős az érzés, amikor visszatér a régi iskolájának udvarára, hogy az udvar, amióta nem járt ott, összement. Kisebb lett, összezsugorodott. Pedig valójában csak ő lett nagyobb, az arányok változtak meg. Az összezsugorodott udvarokba bármikor visszatérhetünk. A bennünk élő tágas tereket azonban magunkban hordozzuk.

Bartókosnak lenni olyan útravalót jelentett az én számomra is, aminek a jelentőségét magam is csak később mértem fel igazán és mérem fel a mai napig. Szerettem Bartókosnak lenni, de azt, hogy miért, és hogy ez mit is jelent, csak később tudatosult bennem: leginkább akkor, amikor már felnőtt fejjel másokat hallottam saját iskolai élményeikről, gyerekkorukról beszélni. Arra, hogy milyen törékeny, formázható és fogékony az ember általános iskolás korában, hogy micsoda felelősség egyengetni az életét, valójában csak felnőtt fejjel döbben az ember, és arra is, hogy micsoda szerencséje volt, ha olyan iskolába járhatott, mint a Bartók, ahol szabad lehetett és biztonságban volt. A szabadság és a biztonság két olyan alapérték, ami ma egyre nehezebben tűnik összeegyeztethetőnek, a világ olyanná változott körülöttünk, ahol a közbeszéd azt sejteti, a kettő közül választanunk kell. Mi viszont, akik olyan szerencsések vagyunk, hogy olyan nevelést és oktatást kaptunk, mint a Bartókban, pontosan tudjuk, hogy a valódi szabadság biztonságot ad, és hogy aki biztonságban érzi magát, csak az lehet valójában szabad.

Nem megy mindenki művészi pályára, aki művészeti iskolába jár, de ez nem számít, nem ez, ami számít. Hanem az, hogy világos értékrendet kaptunk, ami később is eligazíthat minket döntési helyzetekben. Amikor láttam, hogy a mai koncertre készülve szétküldték a kottákat a közös éneklésre, eszembe jutott, hogy persze, ez praktikus, de hát nyilván úgyis mindenki emlékszik ezekre a dalokra. Kívülről fújja őket. Én is elénekeltem őket a kisfiamnak, illedelmesen végighallgatta, de nem nagyon értette, miért vagyok annyira megilletődve. Pedig bármilyen ünnepségen, amikor felcsendül a himnusz, és mindenki ugyanazt a dallamot énekli, én ma is mindig csakazértis az altot énekelem, és ilyenkor mindig a Bartókra gondolok."

Amúgy is megható volt az egész...

Kórusok váltogatták egymást , a legkisebbektől (kicsinyek kórusa) , a vegyeskarig,
illetve öreg diákok is be-bekapcsolódtak...

de a csúcs ez volt, a végén,mint kiderült, az iskola "himnusza" (nekem
maradandó élmény
még lányom ballagásából, végigkacagták, a hulló rózsaszirmok alatt
(lassan 20 éve!!!)

A zene az kell....

isten mosolyog

azt hiszem
mosolyog

nagy tréfamester ő
bár csak ritkán avatkozik be

de akkor igazán
szellemesen
észrevétlen

jelez
vagyok
(aki vagyok)

mindig és
mindenhol

még ha
meg is
feledkeztek
rólam

olykor

könnyek kapuja

ha megnyílik
a könnyek kapuja
hagyd nyitva

a könnyek kapuja
befelé visz
önmagadba

s kimos
minden szennyet
mit a kint rádrakott

a könnyek
kapuja
felold

foltok tündöklése és bukása

fehérbe öltöztem
jom kippur van
hosszú nap
bőjtje

rózsák a ruhámon
alul és ujján
fent kis dísszel

nade lejjebb
pont a szívemnél
egy pirosas folt

a korhely
levesem
leettem

vajon hogy
mikor alig ettem
belőle
egy-két kanálnyit

de kifolyt a ruhámra
s később látom
lejjebb is
három pötty
függőlegesen

marják a
gyomromat

hogy tüntethetném
ezeket el?

mindennek
nyoma van

a vétkeknek
különösen

*********************

na és akkor
erre varrjál gombot:

végigimádkoztam
a templomban
a délutánt

ovinu malkenu
atyánk, királyunk
töröld el és tüntesd el 
vétkeinket
és bűnünket
szemed elől

***

este hazamentem

s az ételfoltokat
hiába kerestem

eltűntek
nyomtalan

nem egyszerre

nem egyszerre lesz ősz

a fák levelei nem

egyszerre barnulnak

vannak kik kivárnak

reménykednek

tán marad a nyár

ha ők még zöldek

de nem sokáig

s le is hull

mind a

porba

végül

ovinu malkenu

ovinu malkenu

halld meg imánkat

söma kolenu

ovinu malkenu
urunk királyunk

hány esedezés
az egész földkerekén

fehérbe
fehérbe

könyörgünk

és te süket vagy

urunk királyunk

és mi hűbéresek?

és mégis jó ez
azt hisszük

megnyílt a szívünk
valami fele
valaki fele

ki több nálunk
és jobb is

felé imádkozunk
neki mondjuk

ovinu malkenu

urunk királyunk

jobbik énünk

nyílj meg
s maradj nyitva

ünnep után
is

egy pont

egy pont
az örökkévalóságban

milyen kicsi
és törölhető

az vagyok

első emlékeink

Nádas könyvét olvasom (muszáj mert rámírtak a könyvtárból),

érdekes, ahogy kutat a legelső emlékeiben, és találgatja hogy hiteles-e. (Még csak alig két éves volt és bombázástól rájuk dőlt a lépcsőházban egy fal és mögötte az udvarról lángoló fákat látott (a la S. Dali)..de később kiderült, hogy a nyers akácfa igenis éghet...

nos nekem egy hasonló emlékem van ugyancsak alig két (inkább másfél ) éves koromból

rohanunk a sínek mellett(mindent alulnézetből látok én is!) és fölöttünk bombák sikoltoznak (lentről kicsiknek és apróknak látszanak), rohanunk előre...be valami vasúti épületbe

aztán sokáig semmi emlék

úgy látszik a brutalitás, betört ránk, abnormálisan idő előtt, háborús emlékeinkbe...

****


(hogy is várhatták/várhatnák el tőlünk, hogy "rendes, normális gyerekek, emberek" legyünk?

ilyen elemi emlékekkel....

***

u.i. bárminemű párhuzam csupán az azonos jellegű korai emlékeinkre vonatkozik...

persze következményestől kinek-kinek...)

jól vagyok

- jól van?,,

hallom félálomban. messziről, bóbiskolva egy napsütötte padon

- jól van? -hallom újra, jobb oldalról, kinyitva a szemem,látom, egy rendőrautóból

- igen, csak bóbiskolok. köszönöm, jól vagyok

megnyugodva továbbmennek

én meg csak most kezdek nyugtalankodni

a fejem teljesen oldalra billent, bal oldalra, és most úgy tűnik mintha  a szám is arra felé  félig el van zsibbadva

fölkelek, a biciklimmel majdnem beleesek a baloldalt levő kanálisba....

amúgy jól vagyok

de lehet, hogy a rendőrök jobban tudták?

én meg lehet, hogy hal(dokol)va is azt mondanám , (különben) jól vagyok...:)

mert tényleg

milyen jó is az, hogy akkor is jól vagyunk, amikor nem!

vonások

érdekes, emlékszem fiatal koromban évekig a tükör előtt állva azon sopánkodtam, hogy olyan kialakulatlanok, elmosódottak, nem élesek a vonásaim

bezzeg most, túl lettek rajzolva, ahogy elnézem új fényképeimet

(mert tükörbe nemigen nézek:)

jángoron

a Magyar Kulturális Örökség Napja alkalmából lett meghirdetve a jángori zsidó temető meglátogatása, igaz hogy szombaton nem szokás zsidó temetőkbe járkálni, igaz hogy egyszer már figyelmeztettem erre egy csoportot (hiába) most újra szombatra szervezték.... s most még én is elmentem némi vívódás után

a kemping biciklimmel alig győztem a tekerést,

 a földúton le is maradtam, hogy ne nyeljek annyi port , de behoztam őket....azaz Zsolt már beszélt (Tőlünk, mint a Kecskeméti Ármin Baráti Társaság elnöke)...egy "hibát" kiszúrtam mi szerint a holtak házába megyünk amit el kell választani az élőkétől?... mondtam neki négyszemközt hogy  a zsidó temető az Élet Háza Bét Hahajim

be is léptünk  Vorhand csodarabbi "sátrába"

ahol sokan szorgalmasan írták a kitlijüket (akár a sirató falnál) ugyan teljesítse már kívánságaikat,,,,

meg mécseseket is gyújtottunk az emlékezetére

majd átmentünk a neológ részre,,

kint odaszöktem a nagyszüleim sírjához, kavicsot raktam rá, miután a terjedő borostyánoktól letisztítottam 

az angyalábrázolású sírkövet még le is tudtam fotózni

aztán Anyuhoz mentem, a kaviccsal,  ott csak egy pici gazt kellett letaposni, Mártát csak futólag láthattam, de most teljesen tiszta volt a sírja a rózsákkal

s meglátogattam a kis Vera sírját is, a nagy Vera emlékét is már mellé idézve....

itt nem tudom milyen sírkő mellett állok vigyázzban,,,de szép

remélem bocsánatos vétek hogy szombaton voltam a temetőben...

amúgy a félelmetes napok egyikén, a megtérés szombatján...

felértékelődő szavak

levelek közt matatok

valaki a most elhunyt G. É,.től szeretne valamit..., kérdi volt-e blogja

eszembe jut , hogy irt egy könyvet -angol nyelvűt -., mikor kis unokája született - neki... s azt elküldte nekem is...az unokája olvasó képével együtt...

közben találok másokat is, rengeteg levél, értesítés...vajon válaszoltam- e mindre úgy ahogy illik... bele se merek nézni,,, felértékelődik minden, minden szó, amit kiejtettünk vagy nem ejtettünk -  akkorra amikor  már nem lehet változtatni semmin...

de még halála hónapjában is váltottunk vagy két levelet

és most találtam egyet ami különösen mélyen érintett:.

2011. aug. 4., Cs 0:11

El akarom mesélni, hogy Anyukádról álmodtam. Nem emlékszem a történetre, de Dusi néni nagyon sokáig velem volt. Kifejezetten jó álom volt.

(...)

                                                                                                                                  2011. aug. 4. 9,19

.....ez igazán megható az álmod! és képzeld , én is a napokban anyuról álmodtam -pár napja (pedig amúgy már nagyon rég...) - de kicsit nyomasztó volt az én álmom (tudtam benne, hogy már nem él a valóságban...) - örülök , hogy a tiéd jó álom volt!:).persze , hogy az enyém inkább nyomasztó volt az az én szorongásaimból fakadhatott (...)- egy kicsit olyan figyelmeztető álomnak tűnt... emlékszel arra, hogy milyen (korú) volt anyu az álmodban?, én arra , hogy nem volt még annyira ősz a haja, és egy olyan ruha volt rajta, amit ő varrt (Kanadából kapott anyagból ) .- és nekem ugyanolyan kötényszoknyám volt, ez azért érdekes, mert abban vagyok kb. 13 évesen , amikor épp veled vagyok lefényképezve, Tomi által az udvarotokon!!!:)  (...)

---

lehetséges, hogy azóta újra együtt vannak?

mi zavar

időnként leirom, mi zavar

ettől nem változik semmi

tovább zavar

csak kicsit megkönnyebbülök


szóval utálom, ha a visszajáró pénzt a kezembe nyomják.(de nem is  értem miért nincs külön helye a pénznek, aprónak)

különösen azóta zavar, amióta műkörmök vannak a kezek végében,és elkerülhetetlenül hozzámérnek vele...

egyáltalán nem is értem, hogy hogy lehet velük dolgozni

(hát ha még ki is van diszitve, flitterrel, ami különösen üdvös lehet, ha előtte az élelmiszereinket fogdossák végig vele, valamennyi biztos rá is kerül belőlük)

-----

egész más: de utálom, ha hangverseny közben röhincsélnek, beszélgetnek stb....

nem is értem ,miért jönnek el akkor (persze el is mennek előbb, csak előbb még jól kibeszélgetik magukat)


........

(régebben irtam, de aktuális:(

önvizsgálat

közelednek a nagy ünnepeink (a félelmetes napokkal)

önvizsgálat

elkezdtem a vizsgálódást, még nem értem a végére, de úgy látom nagyon sok mulasztásom volt az elmúlt évben... önmagammal szemben  is jócskán)

(ezt még újév előtt kezdtem!)

furcsállom, de úgy tűnik, hogy magam ellen követtem el a legtöbbet, úgyhogy magamtól (is) most bocsánatot kellene kérnem

igen, az ember tartozik önmagának, legalább annyival mint másoknak!
(másoknak is úgy tud adni, ha maga rendben van)

úgyhogy először is ezt akarom törleszteni

az egészséget nem szabad elhanyagolni

stresszeket lehetőleg kiküszöbölni

védeni magam a különböző támadásoktól

csak magamra hallgatni

nem szigorúnak lenni magamhoz

bűntudat, önvád csak módjával

nem leszakadni magamról még...

többet olvasni

meditálni, figyelni, mosolyogni, szeretni

a többit legközelebb....

(de nem itt)

ezt megünnepeljük?

elfogadta a  Sargentini  jelentést az Európai Unió Parlamentje

ez azt jelenti hogy nem fogadják el jogaink, az emberi jogok sárbatiprását...

most lehet, hogy még rosszabb lesz itthon egy darabig

de mi Europához tartozunk!

---

pár perc.se telt el, még a cukiba se értem - ----. nem fogadják el az eredményt

(a tartózkodások be nem számítása miatt - de ezt előre közölték)


nem is ők lennének, ha csak egyszer magukba szállnának...

meghalt a mosoly

egy vad hajnalom arra ébredezni kezedben a mobiltelefonoddal, hogy fekete háttérben egy nagyon jó ismerősöd neve, és alatta két évszám: 1948-2018, elég brutális.... 

és azután se tudsz meg sokkal többet...

Kikerestem a közös képeinket, mindenütt mosolyog, de nem csak a képeken a valóságban is.. mindig, mindenkire...

és hogy?....

hova lett ez a mosoly????

valahol Floridában mosolygott utoljára....

vagy már nem mosolygott.....

felelet

Tudom, hogy
másképp nem
tudsz megnyilatkozni
csak bennem
és általam

mégis

most arra kérlek
szólj vagy
látsz vagy
hallass vagy
éreztesd
valamiképp
hogy létezel
különben én sem
lehetek

imádnak
imádkoznak hozzád
s te rejtőzködöl
hogy bírsz elviselni
ennyi hozzádfordulást
választalanul?

tudom
vannak "megtestesüléseid"
hogy könnyebb legyen
a személyes kapcsolat
de azért mégis
te vagy az
aki nem felelsz
s pedig akitől
választ várunk

de te néma vagy
kezdetektől fogva
makacsul hallgatsz
süketen
és vak vagy
és érzéketlen
vagy annak
tetteted magad

egyáltalán
miért is beszélünk
hozzád?

Jaj Istenem
ki vagy
hol vagy
vagy?

Felelj végre!

**********

Szegedre menet írtam

aztán Szegeden hirtelen megláttam, még az Arkad átkelőjénél:

a zsinagóga távoli egy tornyát, s rajta a Dávid-csillagot,

aztán meg a zsinagógához érve, feltűnt, hogy fent a Tizparancsolat még napban fürdött

értem

a rabbi újévi beszédéből két mondat ugrott ki, többször is:

"Válaszd az életet!" "Válaszd a jót!"



Legyünk beírva a jók könyvébe! Az élet könyvébe...


***

Befejeztem a verset. Azaz írtam hozzá egy záradékot:

örülj  hogy
nem hallhatsz
megsüketülnél

örülj hogy
nem láthatsz
megvakulnál

örülj hogy
nem tapinthatsz
megégetődnél

örülj hogy
vagy

s benned a
válasz

*****

hagymafesztivál 2

hagymafesztivál 2

" görög" tánccsoport, sirtakizik a színpadon,

majd a színpad előtt becsalogatva a nézőket, ólomból vannak a lábaim, miért is nem megyek közéjük, mikor "belül" minden porcikám táncol?

Varga balett bemutatóra jöttem tulajdonképpen, de az nagyon soványra sikeredett, 2 szóló, és 2 duett számra, mire elővettem volna a fényképezőmet már el is tűntek a színpadról (tán még 10 perc se telt el)

aztán visszamentem kicsit előbb a Korda-Balázs showra, hogy jusson hely -de annyira sütött a Nap a széksorokra, hogy ezt kihagytam (pedig még tartották a helyem) oldalra húzódtam, a tömegben, jól bezárva magam, el is kapott közben egy tűrhetetlen lábgörcs de csak eltűrtem, Kordáék édelgésével együtt 

végül is kellemesen énekelnek, nem kifogásolhatok semmit (talán nem is play backeltek, amivel szégyenszemre meggyanusítottam őket karácsonykor) szeretnek bennünket, mondják, a polgármesterünket, meg a képviselőnket, akivel aztán még a színpadon paroláztak....

hazaszédelegtem

majd vissza estefelé, ha már úgyis üvöltött a zene és behatolt a lakásomba

hát hogy zene.e, nem tudom, Hősök üvöltöztek a színpadon

de ottragadtam a 10 kor kezdődő koncertre, amit viszont nagyon nem bántam meg

felfedezés erejével hatott
jó . már-már költői  szöveg -, érthető tolmácsolás, szép, kulturált énekhang...bravó
elviszlek... elvittek!

és micsoda szövegek a nap felé, meg add vissza a játékomat....refrén nekünk adva

köszönöm Bagossy brothers company

hagymafesztivál 1

lovasfelvonulással kezdődik

aztán megnyitják a nagyszínpadon

a polgármester elmondja szokásos és  dagályos beszédét, nem , nem bírja ki, hogy ne említse a vége felé, a keresztény, magyar, és "makai" szavakat...vagy ezer évre prolongálva; majorettek jönnek

s utána a fúvós zenekar, akinek vezetőjét hiába tapsoltatta meg a beszéde elején, mire befejezik a számukat, az egész díszes társasága kivonult az első sorokból, s a meghajló karmester már csak hűlt helyüket látja...

sétálgatok a sátrak közt

a gyerekek mesekertje előkerttel bővült, gondos gazdaként létrehozója (volt tanítványom)  bábáskodik körülötte, eszközpótlással,  gyerekek annyira szorgosak, mintha egy igazi kertben lennének, mind tudja a dolgát... lassan az én unokám már ki is nőne belőlük, s még nem látta.... jelzem Makót se cakkompakk (pedig vannak itt gyerekbarát dolgok ahogy képek alapján észlelte is, de most is (inkább) másfelé mentek...

veszek egy Miska kancsót, eszembe jutnak a kis köcsögök lányom szobája szekrény tetején, még anyuval kezdtük el gyűjteni, oda jó lesz... miután megnézem, hogy az a kanyargó kígyó ott elől nem jelent semmi rosszat, csak a férfierőt, s mellette a halhatatlanságot. Az bizony jó!

a sátrak végében ill. elején (attól függ honnan nézzük)most van egy csomó hagymasátor is, szép hagymákkal, venni is kéne

és látok egy nénit, aki kenderből csinál szálakat, s gyönyörű szőtteseit árulja

aztán leülök jóelőre egy hátsó székre, várjuk az Apostol együttest millióan

közben lányom hívott , de ebben a hangzavarban elszalasztottam, kijjebb megyek, míg lefoglaltatom a székem

már hideg van, 9 után, érzem, fel is állok, hogy mozoghassak...az Apostol együttes töretlen hangon énekli régi számait: A legtöbb ember ott hibázza el..., Nehéz a boldogságtól búcsút venni..., Nem tudok élni nélküled..., Okosabban kéne éln....

azt nem hallom ami összekötőszövegként mondanak, mert valahonnan tamtam nyomja el... mulatnak egy söröző  sarokban, ahogy hazafelé felfedezem, őrület! infernó...

Nehéz a boldogságtó búcsút venni visszajön a fülembe 1975-ös szám mint mondák, akkor aktuális is volt nálam, és anyukámnak is kedvenc száma volt

nevetősen...sírva

most már inkább csak sírva (?)