mostanában a faceboookon mindenki megszépül,. egy szépítő program felhasználásával..mindenkiből filmsztárt eszkábálnak
persze, nem birtam ki, hogy ne próbáljam ki, én is, több variációban is,egy már bejáratott tesztoldalon...
ki kell választani a fotóink közül egy elölnézetest, és azt a program gondjaiba bízni, s a végén kijön a... csalás, egy gyönyörű képmás
a te képed alakitották át, látszólag semmiségekkel, mégis a végeredmény ideális és nem is te vagy, vagy mégis? ilyen is lehetnél? sminkkel,? több odafigyeléssel? lágyabb mosollyal?
tanulmányozom azt a hajszálnyi váltást, ami ilyen jelentős változást eredményez
de úgy látom, a szép végeredmények jobban hasonlitanak egymásra...mint az átalakitott alapképekre
a csúnyább kiinduló pontok különbözőbbek
lám, egy újabb variáció Tolsztoj Anna Kareninájának első mondatára?
minden csúnyaság különböző, de a szépség egyforma ?unalmas!
maradjanak a ráncok, és az igazság!
(sose sminkelném magam, csak az és olyan tudok lenni aki és amilyen
de azért kár hogy nem vagyok ilyen szép , csak ezekkel a csaló trükkökkel..:(
)
.
...
Julika! Két fajta nő van. Az egyik, aki fiatalkorától kezdve úgy megszokja a sminkelést, hogy öregkorára sem tud letenni róla. A másik, aki már fiatal korában sem festette magát, legfeljebb alkalmakra, így öregedőfélben már egyáltalán nem is törekszik arra, hogy mindenféle kenceficéket tegyen magára utcára. (Nyilván a hidratáló krémeket azért majd' mindenki használja nappalra és éjszakára.)
VálaszTörlésÉn - szinte egész életemben képernyő előtt dolgoztam, és a szemem mindig piros volt a monitorozástól. Erre már nagyon nem hiányzik a festés, többet ártana, mint amit használna.
Lassan már a rúzsozásról is teljesen leszokom.
A bejegyzésedhez itt is, mint az fb.-oldalunkon azt teszem hozzá, hogy nekem az egészből a játék tetszik.
Eljátszunk a gondolattal, hogy milyen lenne az, ha... ez lenne, meg az lenne. Aztán jót mosolygunk, és marad minden a régiben, halad az életünk a maga megszokott kerékvágásában.
Maradunk az évtizedeken át bevált gyakorlatainknál.
Az édesanyám heti rendszerességgel járt fodrászhoz, havonta kozmetikába. (Persze kozmetikus volt a barátnője:)))
Az ő gyakorlatát én mégsem vettem át tőle, legfeljebb csak "nyomokban".
Nnna!!! - lehetne erről sokat beszélgetni.
...anyu is használt ruzst és nagyon jól állt neki (mondjuk akkoriban amikor engem kergettek énekkari fellépés előtt arúzsaikkal, a szám sötétebb volt mint az a rúzs),egy időben a szemhéjam festettem, fiatal tanárként, és talán hatékonyabb is voltam ettől, szuggesztivaaabb a tekintet? , de épp a diákok miatt modtam le róla, mert akkoriban ez nekik tilos volt, és sokmindenben utánoztak (frizurában is öltözésben is)....krémem van, de éjszakára elfelejtem használni. Tegnap a DM ben (más miatt mentem, de) azért körülnéztem a kozmetikai szereknél, mi is van...
VálaszTörlésDe szerintem ezeket a fotókat nem csak a "smink" teszi széppé, még keresem a titkát, mert nem ártana közeliteni hozzájuk...merthogy a lényeget meghagyták, és mégis egész más!
egyébként, ezt is anyutól tudom, idős korban sokkal gondosabbnak kellene lennünk önmagunkkal szemben, az ápoltság alapfeltétel lenne- és minden sokkal több időt ,odafigyelést venne igénybe...mint fiatalon (akkor - mint már már utaltam rá, mindenhogy jól néz(t)ünk ki - ha nem is tudtuk:)
egyébként a fiatalkori nagyon szép bőr következménye a későbbi ráncos!- minden kiegyenltődik:)
TörlésDe jó fotók! Nincs ezeken kirívó smink, a fotóból varázsolták elő az arc gyengéd vonásait.
VálaszTörlésde hogy tudták ilyen "gyengéddé" tenni azt, ami kemény? (persze a háttérben az is megmaradt, ugye)
VálaszTörlésEgyébként fölülről a harmadik képen hasonlítasz a Máriskóra. Ő se volt egy lágy alkat, de volt benne empátia és gyengédség. Csak nem fitogtatta, ahogy te se.De ugye nem baj, ha észreveszi az, aki észreveszi?
VálaszTörléssőt, kutatom a "titkaim", amit esetleg ( a jól látó)mások, kivülről, jobban látnak:)
VálaszTörlésszerintem fölülről a harmadik a legjobb..de megdöbbentően hasonlitanak egymásra is az átalakitott fotók...(az eredeti képek nem annyira) Márisko többet mosolygott , és tényleg nagyon mélyről.
Természetesen hasonlítanak az "átalakított" fotók,mert annyira nincsenek átalakítva. Ezek a természetes, szép, zavartalan világban élő nő arcai. Ami ránk rakódik az évek alatt, azt távolítják el a photoshop művelettel. :)
Törlésde az a furcsa, hogy az a többféle... (ami rárakódik, az alap marad(?)...persze logikusnak logikus,,,de akkor az a tanulság hogy miminden "zavaró" rakódik ránk, huhh :(
TörlésMáriskó nagyon hiányzik.
VálaszTörlés:( voltam egy róla szóló megemlékezésen pár éve.... nagyon szomorú volt... elevenen él bennem (mert olyan eleven is volt!)
TörlésA férje nemrég halt meg. Teljesen össze volt törve azóta, hogy Máriskót elvesztette (elvesztettük).
Törléső mindig is halványabb volt... Máriskó az erős...akire támaszkodni lehet... Nem tudtam, hogy ő is elment..mikor egyetemista voltam, a Somogyi ktárban felügyelni láttam az olvasóban néha, aztán, pár éve Makón a ktárban könyvét mutatta be tán Juhász Gyuláról?... Sajnálom őt is
TörlésKi az a "Máriskó", Klári?...
VálaszTörlésnagynehezen megtaláltam, amit az eltűntetett blogomban irtam róla 2010. március 4-én:
VálaszTörlésMáriskó
a Somogyi könyvtárban véletlenül (és mégse véletlenül) vettem észre a plakátot, rajta Máriskó mosolygós portréjával. Emlékezésre hivott...
"2010. március 4. csütörtök 17 óra Somogyi-könyvtár
MÁRISKÓ
…2006. március 9-én lezárult egy termékeny, alkotó élet...
Vendégek: Dr. Kovács Miklósné Dr. Novák Mária (Máriskó) családja, barátai, tisztelői
Házigazdák: Kovács Ágnes színházi szakíró és Tóth Attila művészeti író"
Épp jókor vettem észre!
Máriskót jól ismertem , egyetemista korom óta...
Egy szavalókört vezetett, ahova én is elmerészkedtem, kis "gólyaként", ő fölöttem járt jópár évfolyammal, bemutatkozásként verset kellett mondani. Én Radnóti Levél a hitveshez c. versét mondtam el, aztán megkérdezte, kicsit szkeptikusan, hogy hogy értelmezem azt a sort, hogy "szememre belülről lebbensz"...
elmondtam, barátságosan bólintott rá; megnyugodtam, - nem kellett tartanom tőle. sőt. mindig barátságos, mosolygós volt (mint a plakátfotón is) és ugyanakkor komoly! nem is tudom, hogy tudott egyszerre ilyen lenni.
most ő is "szememre belülről lebben"-t - valamennyiünk szemére, akik ott voltunk és emlékeztünk rá. de úgy éreztük, valóban, ahogy el is hangzott, hogy "köztünk van"
már az első pillanattól, amikor a zongora mellöl Fekete Gizi színésznő hangján megszólaltak Juhász Gyula Testamentumának sorai : "Szeretnék néha visszajönni még...
mintha Máriskó helyett, nevében...,
és nem is kicsit de tényleg visszajött az emlékeinkben...
diákszinpadvezetői tanfolyamon találkoztam később vele, remekül vezette a Tömörkény gimis csoportját, ott is tanított egy ideig, aztán - nem is tudom, mintha szakfelügyelőm lett volna, de nem ám a szokásos "felügyelő", hanem kedves, szívélyes, baráti "kollégaként" jelent meg olykor a giminkben, emlékszem egyszer ő egymaga egy ragyogó kulturális vetélkedőt bonyolított le a diákjainknak, mindenki el volt ragadtatva tőle... Makóra amúgy is átjárt régebben is , látogatóba, a kántorunk (második) felesége - szerény, szolid, kedves asszony - a nagynénje volt. (az első odamaradt, a gyerekekkel Auschwitzban)
Aztán, évekkel később, egy szavalóversenyen, ahol alsó tagozatos lányom részt vett, Weöres Sándor Az éjszaka csodáival - zsürielnökként azt mondta az értékelésnél, hogy két csodának lehettünk tanúi: az egyik Weöres verse, a másik T.T. versmondása...
Aztán megdöbbenéssel hallottam, hogy beteg lett, de később még találkoztunk, egy balladamondó szavalóversenyen,- örültem , hogy - láthatóan - jól van... és aztán mégse...? mégis...? ! 3 éve ment el, olyan idősen, mint amilyen én vagyok most...
...Én nem tudtam elmondani a személyes emlékeimet, amiket itt most - nagyjából - leírtam, nem tudtam volna erőt venni magamon... a "szeretnék néha visszajönni még... " kezdetétől egyre kövérebben potyogtak a könnyeim...
csak hallgattam a többieket, és néztem az égő gyertyát az asztalon... és a szememre belülről lebbenő Máriskót...
aliz2. :: 2010. márc. 4. 22:37 :: 2 komment
Kategóriák: kultúra :: Címkék: emlekezes, kapcsolatok, vers
Köszönöm, Aliz, a "feltàmasztott" bejegyzést! Most màr értem, miért hiànyzik nektek!
VálaszTörlés