filmek

rossz azaz gyakorlatilag nincs tévém... lehet, hogy ezért is kicsit hiányoznak a filmek (amik egész jók szoktak lenni olykor éjszakánként, ha nem is a legújabbak...legalább is mikor még működött a tévém, ilyen filmes éjszakákra emlékszem)

ha csak kecsegtet valami kis jóval egy film, megnézem (persze nem nap mint nap - mint ahogy éj mint éj)

a makói újkeletű hagymaházi mozinkban kényelmesek a székek, jó a lelátás,,, eltekintve a jegyszerdő-takaritó személyzet sürgetésétől még mielőtt lefut a vásznon a stáblista és felocsudnék a film hatásától, viszonylag kényelmesen-kellemesen,megfelelő környezetben nézhetek filmet, nem is szívesen töltöm a drágább, másra is fordítható időm Pesten (ha épp valami más okból fent vagyok) mozibajárással, de most eléggé melléfogtam, a pár pesti napom utolsó késő estéjét a legsötétebb órával töltöttem a Művész moziban,és amikor hazajöttem , akkor látom a makói plakátokon...

nézném újra, mert két percem kimaradt belőle, amikor épp eldőlt, hogy Churchill mégse tárgyal "azzal...a szobafestővel" (szavakat se talált Hitlerre dühében rá..), mert épp hívott lányom, s kb addig tartott kint a beszély (direkt szélre vettem jegyet) azért se ártana újra megnézni a filmet, mert ragyogó volt, a színészi játék, maga a churchilli figura, és angol nyelvleckének se legutolsó , (már ha a nem szinkronizált változat menne itt is)bár ami a beszédmódját, intonációját illleti, háát hagy kívánni valót és nem követendőt. AMIT mond , az dupla figyelmet érdemel... a szavait küldte hadba és azzal győzött
na és AZ az igazi "nemzeti konzultáció", amit a földalattin egyszerű emberek közt, nők férfiak feketék fehérek gyerekek öregek közt végrehajt a maga bámulatos közvetlen emberi módján!...

hogy megtudja hogy tényleg mit akar a nép.. azt amit ő.. is tulajdonképpen, nem egyezkedni.. egy szörnyeteggel...  megható volt. ő is meghatódott. "A bácsi sír" mondta egy kislány rá-...

Látott valaki miniszterelnököt sírni mifelénk?

Az a másik film amire készültem , és itthon is akartam lenni Hvorotovszkij koncertilmje volt, a Vörös téren (2013)---egészen orosznak kezdtem én  is érezni magam, különösöse az Anyegin zárójelenete előadásakor ... még a Tatjanát alakító énekesnőt is elviseltem, mert annyira a Tatjana volt ő is... és főleg a kettősük drámaiságában is összehangolt játéka, éneklése.

.. hogy szerette Anyegint,(já ljubila..) sőt szereti most is (já ljublju...), és milyen közel volt hozzájuk a lehetséges boldogság...de már másé, és nem lesz hűtlen a férjéhez, és kirohan, Anyegin pedig összeomlik (toszká...) Ó kin ő gyász, nyomorult életem ! (az ezt éneklő Hvorotovszkijé mennyire tragikus, mekkora veszteség... nekünk is ...de milyen jó hogy ennyi felvételen megmaradt az éneklése, a tartása, járása, a mosolya...) aztán meg az andalitó moszkvaparti esték dal a Moszkva folyó közelében... velük énekeltem ,mondtam magamban az orosz szöveget magam is...

trudno búszkavaty i nye vüszkazaty to sto na szerdce u menyja ....... (nehéz kifejezni és nem kimondani , amit a szivemen van..

no de a zene mindennél többet mond...

...és a szív (szérdce)

(amikor orosz anyanyelvű orosz tanáraink dalokat tanitottak nekünk továbbképzéseken, mindig kicsit elégedetlenek voltak a lelkesedésünkkel... s ezt mondogatták buzditásul: sz szérdcem! azaz SZÍVVEL... (lasd fent)