in memoriam Dúl Antal

2008. máj. 5.

karnevál az életünk?

Elmentem ma is az egyetemre meghallgatni Dúl Antal Hamvas előadását. Jó "diáknak" lenni újra, de most többen is voltunk, hasonló cipőben. (azaz idősebbek, már nemegyetemisták, bőven - de mit számít az! valóban) Nem lehetett előre tudni, mi lesz a téma a Hamvas-i életművön belül, de hamar kiderült, hogy a "Karnevál"c. regénye...  Mert hogy ez már a záróelőadás volt. (a 4., én csak a felén voltam jelen), és nem lenne súlypont, ha hiányozna épp a "Karnevál". Én nem is tudtam-tudom , hogy örüljek-e, ne-e ennek a témának, u.i. a Hamvas életműből a regény érintett meg legkevésbé, azaz csak bele-belelapoztam, és úgy éreztem , ezt nem nekem írta, szemben a többi - s más jellegű - művével... (amúgy is a regények már nem kötnek annyira le, túl sok bennük a feleslegesnek érzett cselekményesség, esetlegesség). Akkor legalább, itt-most? De még mindig nem vagyok biztos benne, hogy kihagyható-e vagy mégis rá kellene szánni magam, és időt, arra, hogy az első köteten átrághassam magam, hogy eljuthassak a fordulatot jelentő másodikhoz(?) Túl sok kedvet nem kaptam hozzá itt és most... nem azért , mert valójában nincs is igazán benne a magyar irodalomban, legfeljebb lábjegyzetként az egész Hamvas amúgy- Weöres Sándor alatt, mint a Hamvasrajongó Dúl sajnálkozva (dúlva?) kifejtette.  Az irodalmárok a filozófusokra tuszkolnák, ők viszont nem veszik igazán komolyan, mert nincs "rendszere" , de hát a rendszer "kényszerzubbony", és Hamvas nyomán- mondja Dúl - nem rendszereket kell alkotni, hanem "ébreszteni"...

Nos,  ha az önismeret, önkeresés regénye a Karnevál - márpedig az, akkor el KELLene olvasni! )ennél fontosabb kérdés az életünkben u.i. nincs, nem lehet! (a görögök szerint is, így találhatjuk meg Istent azaz az istenit bennünk.) '48-50-ben írta meg Hamvas a lélek kalandregényét  (én ekkor kezdtem általános iskolába járni!) Ő már akkor elmúlt 50, én meg most már 60 is - ebből a szempontból tényleg nekifoghatnék(bár épp Dúl "sértegetése" szerint 60 fölött már nem is olvasnak az emberek!) Kabbalára is meg kell érni, azt mondják, 40 év előtt nem tanácsos foglalkozni vele, én jóval előbb elkezdtem, de mondják azt is, hogy ma már lehet is... akcelerációban élünk... Szóval, a Karneválra meg kell azért érni - az mégse róható fel sehol, hogy nem kötelező olvasmány középiskolában... Igen, vannak dolgok, amire meg kell érni... még a a zenében is, pl. Hamvas is a démoni örvénylésű Schumman zenére(?), nekem meg hasonlót mondott a hegedű tanárom, amikor Xerxes imáját játszottam. Handeltől... Szóval a Karneválra keskeny idősáv maradhat - most vagy soha?.... Hamvasnak fordulópontot jelentett maga a megírás, olyan tudatállapotba juttatta, ahol már mindent elfogad, és nevetni is tud rajta. (mint Buddha).... ezt bizony nekem még - fordulatok ide s oda- meg kellene tanulnom! (s akkor a "bosszuságok címkét is kivonhatnám e blogból meg főleg az életemből - s én is csak mosolyognék mindenen, de jó lenne!)

De ahhoz le kellene vetni 70000 fátyolt!  A "tízezerbőrű tűzgyerneknek". Ami Hamvas szerint vagyunk. Benne vagyunk, mindenki benne van a pácban... (vö. az egzisztencialista Heidegger: "Bele vagyunk dobva a létezésbe" - rég ismerős.) Hamvas szerint a pác főleg arra vonatkozik, hogy nem emberhez méltó állapotban vagyunk: testben és téridőben, mi: alapjainkban pedig spirituális lények.S ez bizony (!) nem kellemes.Meg a külvilág is torlaszokat helyez elénk. (ez pláne nem...)

S ez a sors(?) Valójában - főképp - a jellemünk. (ez is régi, görög igazság, drámáikból is ismerjük: "az ember jelleme az ember sorsa) A karakterből nő ki a sors, viszont mindenki többszólamú sorsdrámát él át, - azzal is összefüggésben , hogy többféle kapcsolata, kötöttsége van, s hát az a 70000 rétegnyi fátyol!!!  amiket, ill. a maszkjainkat le kellene vetni! Persze előbb egyáltalán felismerni! kimászni a torlaszokból, levetni a 10000 bőrt, egyszerűsíteni a sorstorlódásokat., eljutni a legkisebb többszörösig... (...ó, szent együgyűség!? - akkor mégis csak ez a végcél vagyis a kezdet...?)

A maszkok a monomániáink, karakterhibák... (?), "lárva" lesz a maszkból, ha rásül az arcra..., ha túlél(nek?), a kisego(k?). Az első kötet ilyen "lárvákról" szól (nem vonz!) A karnevál (vö. carnis vall azaz "a hús völgye", csupa elsötétedett, fényét vesztett lény körtánca, örvénye (vö."szamszára") - amiből ki kell lépni...

De - mint tudjuk - az örvény lehúzni szokott, nem igen lehet belőle kikeveredni. A regény második része mégis ezt tesz(?) Mert hogy a Karnevál "beavatás", minden ezt, -szükségképpen - megelőző stációval. Tudatszintemelés.

 A második részben (mint életünk második felében?)minden megfordul,  mindenki 180 fokos fordulatot tesz meg, áthangolódik egy másik életre....

A lényeg? épphogy: a dolgok lényegét megérteni ( kicsit lózungszerű összegzésként): ébernek lenni, felébredni! (mikor Buddhától megkérdezték? Ki vagy? azt felelte "ébren vagyok.") Nem gondolkodni (az gond - akár a nevem : nomen est omen?) - hanem látni! - ami isteni kegyelem. (...!)Ki(vagy le-?)kristályosodni: 1 sors legyen!

Aki bölcsész (végül is bölcsészkaron, bölcsészek vagyunk, lennénk!), a szellem embere kell hogy legyen! ég s föld között közvetitsen! (de , tudjuk, az ég is bennünk van!)

 A hívásnak pedig engedni , és továbbhívni...

aliz2. :: 2008. máj. 5. 23:02 :: 6 komment :: Címkék: elmelkedes, eloadas, filozofia, HAMVAS, konyv, olvasas, WEORES, zene

2008. máj. 6.

netszéljegyzet

ez még mindig a tegnapi Dúl-előadással kapcsolatos, mert ott hangzott el, mellesleg, de többször is, nem is  szoros kapcsolatban Hamvassal, inkább csak ürügyén: internetszidás. Mármint bizonyos (persze) névtelen és illet(ékte)len megnyilatkozások okán. Mert hogy olyan kategoriákat használnak egyesek a neten Hamvasra (is!) amik nem is illhetnek rá, eleve meg amúgy is...

az az általánosító következtetés hangzott el, hogy "az internet tudatszintje lesújtó".- 

én ezt csak úgy tudnám értelmezni, ill. módosítani, hogy bizonyos megnyilatkozóké... vagy inkább, megnyilatkozásoké... (amik persze hogy többnyire névtelenek is! tehát nem is vállalja azt az elkövetője, mert maga is érzi, hogy vállalhatatlan(?), legalábbis személyes feleősséget nem merne vállalni érte. (egyébként, én még emlékszem azokra a - még zömmel netelőtti - időkre, amikor a névtelen levélírót a legnagyobb közmegvetés sújtotta, és nemigen vette senki számításba a névtelen levelek tartalmát, mert a névtelenség eleve valami vállalhatatlat, gyanúsat, rosszhiszeműt, alattomost jelenthetett.) Én a magam részéről nem is igen tudom elfogadni még ezt az "ártatlan szokást" sem itt, a neten, hogy nickneveket veszünk fel - szokásból...  

mindenesetre -leszámítva Dúl bizonyára konkrétumokból kiinduló és jogos felháborodásának hevét- igazat kell neki adni az okfejtésben is!

...hogy régen az írás - szentség volt! (ma "jópofa hülyéskedés", "nem vállalt semmiség", felelőtlen odavetés... pedig a szó - logoszszerű eredendően. Mi meg  írásban-szóban is fecsegünk értelmetlenül órákat...mondja... még a hanghordozás is lapos ...

igen, sokszor!

s volt még egy figyelemreméltó, megfogadható észrevétele, miszerint "tévedéseket támadni ártalmas"...  (nem kell belemenni... mert esetleg mi se tudunk akkor kijönni belőle... -- jó ez miheztartás céljából.)

DE, igyekezzen az ember nem gyarapítani a neten se a "szemetet"...

meg azért, akad itt, jócskán kincs is! csak ki kell ásni, rá kell találni!

s Hamvasra visszatérve: bár igaza lehet kutatójának abban, hogy a Wikipédiában a Hamvas címszó vagy 30 hibát tartalmaz... (egyébként, minthogy bárki szerkesztheti) - miért nem módosítja?! avagy egészít ki ő?!

van egy (vagy több is) külön-, gazdag lapja Hamvasnak is.  S szinte az egész Hamvas életmü, s feldolgozása, neten is olvasható:

http://hamvasbela.org/index.html

sőt:

http://hamvasbela.lap.hu/

(persze a fórumokon lehet, hogy van szemét is... , de  mi inkább kincseket keressünk! És igen rajtunk is, mindenkin múlhat, hogy  milyen "az internet tudatszintje", hogy még alább visszük, vagy netán inkább próbáljuk  emelni egy ici-picit...)

aliz2. :: 2008. máj. 6. 15:44 :: 2 komment :: Címkék: eloadas, HAMVAS, internet, iras