Milyen szép életem volt!
Milyen szép az életem
ahhoz képest
hogy mivé lesz
ha én már nem
mikor már nem lesz
semmilyen
DE milyen szép életem
lehetett volna
ha (nem) igy (úgy)
kezdem el
ki tudja
S milyen véletlenek
sorozata
hogy egyáltalán
van miről
elmélkednem
szép
meghagyott
életem
jut eszembe , lányom óvodáskorában valami ilyet mondott:
VálaszTörlésSzép az életem
de nem bánnám
ha csúnya lenne
....
a fia meg (szintén óvodás) mindenkitől függetlenül :
VálaszTörlés"Szeretlek drágám
Jó idő van drágám
Szép az életem drágám
Imádlak mint a szél"
aztn meg:
"Szép a világ
Legózni vár"
azt hiszem ő a legvidámabb természetű köztünk :)
Azt hiszem, hiába tesszük fel magunkban a kérdést: milyen lehetett volna?... Sohasem fogjuk megtudni. Ennek ellenére balga módon mégis eljátszunk néha a gondolattal... Legalábbis ami engem illet.
VálaszTörléspár napja irtam, már nem emlékszem, főként mi is motivált..azt hiszem túlcifráztam, utólag...eredetileg csak az volt a főmondandóm, amit a legelején irtam... aztán morfondiroztam csak (feleslegesen?:) szerintem megint csak lányom ragadta meg a lényeget..hogy akkor is szép az élet, ha csúnya :) ( a ha igy kezdem ele a zárójelek közt igy is ovasandó, hogy ezzel a tudattal kell(ett volna) élni, hogy az élet szép... mindenképp
Törlés(az előző "prózai" bejegyzésemhez kapcsolható egyébként a másik (a zárójeles)felvetés)
én tulajdonképpen csak azzal a gondolattal játszhattam , hogy ha apám életben hagyják, vagy ami tényleg már nem lehetett volna gondolható, hogy engem (minket) SE
Törlésja, igen, és a lényeg, hogy eehhez a semmihez képest szép...
Törlésl. a vége...
Törlésbosszant , hogy nem (mégsem) jött át, amit akartam