megvan a 17.
még egy díjátadást se hagytam ki, polgármesterek jönnek-mennek, hagymaház-igazgatók jönnek-mennk, de a Páger-díj átadása kisebb változtatásokkal marad...a makói születésű nagy színész Páger Antal emlékezete, és a nyomában járó újabb nagy színészek kitüntetése marad... igy kell ennek lennie, a művészet halhatatlan, ne is beszéljünk most se másról
a dijátadás menete mindig ugyanaz...ami változik az a színészek igazán színes és változó egyénisége és személyisége. hiszen az a munkaeszközük is. igaz , hogy Páger színészi nagysága kapcsán mindig az u.n. "eszköztelenséget" emelik ki , és ezt várják el kivánalomként a Páger díjjal kitüntetendő színészektől is, de -most is szó volt róla, épp ez az, ami titok, megtanulhatatlan, de akinek van, van. Gálffi el akarta tanulni tőle..de mondja, nem lehet... azt tanulta tőle, nem kell semmit csinálni... de a másikra figyelni, igen...(egyébként szerintem meg Gálffinak is megvan a maga színészi "titka")
én először a Kenguru c. filmben láttam sokakkal , 75, 76-ban, egy akkori korszerű figurát játszott...
most a dijatádás után is megnéztem egy filmben,(másodszor!) - az Utójátékben, ott egy "halottat", aki meg-megelenik a fiának, hogy segítse, segitsék egymást...
láttam a Philemon és Baucis c. Makk Károly tévéfilmben, de abban a főszereplők Páger és Bulla Elma voltak...A színész édesapja, ki fiatal korában Páger és Bulla filmeket látott, ekkor kezdte először elhinni, hogy a fia tényleg igazi színész, hogy velük látta játszani.... emlékezett
Sajnálom, hogy nem láttam igazán színpadon. talán csak épp itt a hagymaház szinpadán egy karácsonyi ajándékelőadáson (közszolgálati nyugdijasoknak) egy kettős kamaradarabot Hernádi Judittal..
itt a beszélgetés után volt egy ráadás, miután mindenki elhagyta a színpadot... megállt a színpad bal szélén a lejárat előtt--- és némi várakozás után visszafordult... és középre állt
és elmondott egy verset
Téni bácsinak küldöm fölintett hátra, Páger kalapos képéhez-
de rólam szól, - tette hozzá:
Arany János: Sejtelem
Életem hatvanhatodik évébe’
Köt engem a jó Isten kévébe,
Betakarít régi rakott csűrébe,
Vet helyemre más gabonát cserébe.
Ne, ne szóljon róla a vers! Még sok szerepben akarnám látni. Az Örkény színházban...
(de hát nekem még inkább lehetnének "sejtelmeim" életem 76. évében...)- rólam szólók - amik ezt megakadályozhatják...)
---itt látható. hallható az egész dijátadási ceremónia (a makói televízió felvette az egészet, láttam, pont előttem...)
a meglepetés vers is ott van a legvégén, de az is érzékelhető, hogy a felvételt készítő operatőrt is meglepte...), váratlanul érte):
ami még megfogott Gálffi habitusában az értékközpontúságon belüll az irodalom tisztelete (hgy bejárja azokat a helyeket ahol kedvenc irói, költői alkottak), mint egy zarándok...és a szerénysége ,hogy még a szerénységével se hivalkodó, (mert vannak akik igen!), alig lehet észre venni, mint ahogy Madách irja az igazi művészegtről : úgy megbúvik, hogy észre se venni azt
VálaszTörlés