2018. február 27., kedd

hirtelen (suddenly)

olyan hirtelen történik minden

az előbb még sütött a nap
s hirtelen beborult

az előbb szélcsend volt
s most vad vihar dúl

az előbb kelt fel a nap
s máris bealkonyult

az előbb száraz volt az út
s most hóval boritott

az előbb még voltak körülöttem
s mára mindenki elhagyott

olyan hirtelen történik minden
tegnap születtem
s holnap meghalok




.........................................


(nehogy azt hidd hogy suddenly - hirtelen kilöklek a kegyeimből - pedig - tudom - szereted elhagyatottnak képzelni magad... pedig nem igy van! - mondta a nagybátyám , vagy fél évszázada, ha nem több...

bár igy lenne)


7 megjegyzés:

  1. Remek formában remek tartalom. :)

    VálaszTörlés
  2. Nagynéném 92 évesen, halála előtt röviddel mondta: "Olyan gyorsan röppent el az élet!" - Ez jutott eszembe az utolsó versszak olvasása közben.

    VálaszTörlés
  3. Minden élet rövid - az örökkévalósàghoz képest. (Plàne visszafelé ràtekintve)

    VálaszTörlés
  4. "egy régi (2009-es) (free)blog bejegyzésem is ezt a témát pedzegette: "múltkoriban a buszon egy öreg nénike magyarázta a mögötte levő fiatal diáklánynak, hogy ez az öregség milyen hirtelen érte utol, és mennyire idegen is neki, hogy nem is olyan rég még ő is fiatal volt, a lány csak mosolygott, nem szólt egy szót se, de látszott rajta, kimosolyogja a nénit és egy szavát se hiszi!
    én hittem neki, hiszek neki, én ugyanezt élem... erre emlékeztet mindenki körülöttem
    a buszokban főleg, amikor egyből felugranak, ha csak rám néznek, hogy átadják a helyüket, s hogy elő se kell vennem a 65felettiségem tanúsitó igazolványt a buszvezetőknek, elég , ha rám néznek (a ráncaimra - ott a tanusítvány), csak legyintenek...
    pedig nem is olyan rég még én adtam át a helyem
    hogy történt ez az egész?
    szinte észrevétlen
    csak közben elmúlik az élet
    az elején még csak készülődünk szinte az "igazi" életre, ami "előttünk van"- gondoljuk; s aztán hirtelen - már megint készülődünk... csak valami másra...
    pedig még alig éltünk...
    "Itt hágy szép tavaszom: még alig ízleli
    Nektárját ajakam, még alig illetem
    Egy-két zsenge virágait.
    Itt hágy s vissza se tér majd gyönyörű korom.
    Nem hozhatja fel azt több kikelet soha!"
    --------------------------------------------------------------------------------------------------------------
    amúgy -mielőtt valaki rosszallaná, hogy miért írok ilyesmiről - Berzsenyi, akinek a Közelítő tél c. örökbecsű költeményéből (nem is először!) idéztem, alig múlt 30, mikor ezt írta..., hiszen minden(ki)re érvényes:
    Oh, a szárnyas idő hirtelen elrepül,
    S minden míve tünő szárnya körül lebeg!
    Minden csak jelenés; minden az ég alatt,
    Mint a kis nefelejcs, enyész.

    VálaszTörlés