A Levéltárban kutattam tovább, még a korábbi kiírásaim alapján, és megint volt pár kellemes meglepetésem...
apámról egy zeneszerzési díjról szóló hirnél a Tolnai Világlapban (ötvenvalahány oldal) , megjelent a fotója, is előbb azt hittem, hogy egy teljesen új, bár hasonlított az indexképére, de aztán összehasonlítás után láttam, hogy ugyanaz, csak ez sötétebb tónusú ...
érdekes volt,hogy amikor a keresőben csak a vezetéknevet ütöttem be (Gonda), s előbb egy másik hír bukkant elő, ami viszont apukám öccséről (ő Gonda László)is szólt, illetve ,hogy épp aznap 1931. szeptember 20-án nyílt meg a Király-szinház, amiben egy főszerepet játszott (20 évesen)
ja, ez az Újság c lap volt , ahol viszont az apámmal is kapcsolatos hír azt árulta el, hogy a győztes dalokat már fel is énekelték Berlinben
nos, ez meg azért érdekes, mert mindig elgondolkodtatott, hogy a nagyanyám miért is Berlinben végzett Zeneakadémiát, most meg itt róla egy helyen azt olvasom, hogy Budapesten és Bécsben..(ami csak közelebb van) nade apám díjazott dala révén mégis volt valami közük , Berlinhez is csalédban maradva (persze lehet, hogy nagyanyám járt Berlinben is mert hosszabb tanulmányútra is utalnak az újságban... de már nem tudom senkivel tisztázni, csak a korabeli lapokat böngészni - s ez is valami, sőt több mint gondoltam...(Nem is tudtam, hogy férjhezemeneteléig milyen aktívan koncertezett, és később is milyen szakszerűen, módszereit át is adva)tanított, A demokrata nagyapámról is rengeteg , fontos és büszkeségre (és szomorúságra) adó okot megtudtam... ) (majd róluk még külön írok, amit egy-egy blogbejegyzés el tud bírni) - aztán lehet, hogy összerakom a gyülekező mozaikjaimat egy nagyobb egészbe...ahol minden összefügghet mindennel,, bár biztos maradnak hiányzó részletek...
a múlt útjai is részben kifürkészhetők...s részben kifürkészhetetlenek, de egyre kevésbé, ha felfedjük
még bolyongtam sokfelé... valahova csak eljutok talán, persze leginkább ide a jelenbe akarok visszakanyarodni - netán némi tapasztalatokkal gazdagodva és felhasználva azokat - ha lehet, ha tudom .- a jövőnek is..
de szerintem az embernek kötelessége is megismerni az őseit, mint ahogy a múltját is, meg önmagát is...és tovább is adni amit megtudott, az utódoknak ....
és ezek a dolgok össze is függenek, idővel biztos...
.
Unokádnak mindenképpen fontos lesz egyszer, amit a családról megírsz majd...
VálaszTörlésEzt a megjegyzést eltávolította a szerző.
VálaszTörléscsak azért töröltem mert teljesen melléütöttem, igazán, miért is nem lehet javitani kommentet?! :(
VálaszTörlésszóval azt irtam, hogy benne bizok igazán, mert nagyon érdeklődő, de igy még korai.. szerintem lányom is érdekli majd, mint nyersanyag is -csak nem jut hozzá, erre nincs ideje... Nekem is egyébként most jutnak eszembe családi múltra utalások a nagybátyám szájából... most sok olvasott hir eszembe juttat sok mindent, s az teszi igazán élővé ezeket a holt betűket. Ám sok minden van, amivel most találkozom elöször.Az meg azért érdekes és fontos, és még reveláció is. Kár lenne parlagon hagyni, ha már megvannak.
Azért ne tekintsd szerénytelenségnek, szerintem nem csak az unokámnak lehet(ne) fontos, amikre bukkanok - az más kérdés , hogy hogy irom meg... de amikor pl a nagyapám közéleti demokrata fellépéseiről olvasok,,, az túlmutat a csalédi berkeken... vagy akár a nagybátyám táncművészetének elismeréseiről... pl Meg a kor, mindenütt ott a háttérben. De mennyire . Az életü(n)kben is.
VálaszTörlésJó érzés rátalálni a családtagokra régi híradásokban. Mintha új, élő, jelenidejű események lennének. (Én így érzem, más biztos másként.)
VálaszTörlésén is igy! egész életszerűen közel tudnak jönni...(csak sajnos ez nem lehet már kölcsönösen érzékelhető)
TörlésPersze. De az ilyen érzékenységet átadod az unokádnak, ő meg továbbviszi.
VálaszTörlés