a hó változásai

• olyan szép a friss fehér hó, tegnap pillanatok alatt lett fehér a táj, és mára is maradtak letaposatlan fehér, érintetlen foltok...

tegnap este a biciklit tolva elmentem bevásárolni a közeli áruházba, még esett is a hó, fölöttem is, és fehér volt előttem is szinte minden,,,alig mertem rálépni

eszembe jutott egy régi versem, 20 évesen írtam, s fő ihletője, indító élménye  az volt, hogy mikor hétvégén egyszer késő este jöttem haza az állomásról, az utcánkra befordulva, a buszról leszállás után, olyan szűzien, csillogott, szikrázott előttem a hó, hogy tényleg megtorpantam, hosszan álltam előtte, gyönyörködve benne, és egyben kétségbeesve, hogy ne kelljen belelépni...tönkretenni...ezt a tiszta szépséget

ez a kicsit kimódolt , teoretizáló, esztetizáló vers lett belőle. de az alapélmény megmaradt, csak én változtam, az affinitásom,,,azért, meg a hóból is kevesebb van mostanság...s a rátaposásokból, eltaposásokból jóval több

ESZTÉTIKA TÉLEN

Összetaposták a havat
(Oda a tisztaság)

Egyszer már felengedett.
egyszer már megtörték
sárral befröcskölték
az emberek

Valamikor fehér volt
tiszta és szelid
Hó volt. Gyermeket
szánt csalogató

Most felnőtté lett
Megkérgesedett
Többé nem csillognak rá
vibráló szemek

Haszna sincs
Az emberek belebotlanak
nem tudják mi lakik
a piszkos hó alatt
gyűlölik mert szennyes
elavult s ő vár
új életet vagy feltámadást
tisztító vihart

A tisztaság szennyé lett
A vádégbe kiált

Mit tett az Ember
Csodából limlomot
derűből gyászt
tisztaságból mocskot
(Ő taposta rá a sárt)

Pedig csak érte élt a Tiszta
Szép volt és szelid

Tisztítani akart
S mocskos lett maga is

****

Mert az Eszmei Szép
csak magában él
S mig él - csak egy pillanat

Ami az imént szép volt
most piszkos jég, sár
később bosszantó csatak

Mert a Tiszta Szép
lábbal tiport hótengerében
elmerül az eszmei

De járni kell valahol
és nem az égben
hanem itt a földön, a havon
és ez is szép - hisz emberi

és akkor látom, hogy
Eszme és Valóság
nem is olyan távol áll

s a Tiszta Szép tisztíthat
s csak akkor tisztit igazán
ha járunk rajta, benne élünk
mint igazi részesek
s átérezzük létezését
ahogy csak lehet

S akkor a hó mi sár lett
s elhasznált kacat
még tisztán belénk költözik
s földön járva
lucsokban is
ott él mint Igazi Szép
egész tavaszig

-----

hm