ovinu malkenu

ovinu malkenu

halld meg imánkat

söma kolenu

ovinu malkenu
urunk királyunk

hány esedezés
az egész földkerekén

fehérbe
fehérbe

könyörgünk

és te süket vagy

urunk királyunk

és mi hűbéresek?

és mégis jó ez
azt hisszük

megnyílt a szívünk
valami fele
valaki fele

ki több nálunk
és jobb is

felé imádkozunk
neki mondjuk

ovinu malkenu

urunk királyunk

jobbik énünk

nyílj meg
s maradj nyitva

ünnep után
is

egy pont

egy pont
az örökkévalóságban

milyen kicsi
és törölhető

az vagyok

első emlékeink

Nádas könyvét olvasom (muszáj mert rámírtak a könyvtárból),

érdekes, ahogy kutat a legelső emlékeiben, és találgatja hogy hiteles-e. (Még csak alig két éves volt és bombázástól rájuk dőlt a lépcsőházban egy fal és mögötte az udvarról lángoló fákat látott (a la S. Dali)..de később kiderült, hogy a nyers akácfa igenis éghet...

nos nekem egy hasonló emlékem van ugyancsak alig két (inkább másfél ) éves koromból

rohanunk a sínek mellett(mindent alulnézetből látok én is!) és fölöttünk bombák sikoltoznak (lentről kicsiknek és apróknak látszanak), rohanunk előre...be valami vasúti épületbe

aztán sokáig semmi emlék

úgy látszik a brutalitás, betört ránk, abnormálisan idő előtt, háborús emlékeinkbe...

****


(hogy is várhatták/várhatnák el tőlünk, hogy "rendes, normális gyerekek, emberek" legyünk?

ilyen elemi emlékekkel....

***

u.i. bárminemű párhuzam csupán az azonos jellegű korai emlékeinkre vonatkozik...

persze következményestől kinek-kinek...)

jól vagyok

- jól van?,,

hallom félálomban. messziről, bóbiskolva egy napsütötte padon

- jól van? -hallom újra, jobb oldalról, kinyitva a szemem,látom, egy rendőrautóból

- igen, csak bóbiskolok. köszönöm, jól vagyok

megnyugodva továbbmennek

én meg csak most kezdek nyugtalankodni

a fejem teljesen oldalra billent, bal oldalra, és most úgy tűnik mintha  a szám is arra felé  félig el van zsibbadva

fölkelek, a biciklimmel majdnem beleesek a baloldalt levő kanálisba....

amúgy jól vagyok

de lehet, hogy a rendőrök jobban tudták?

én meg lehet, hogy hal(dokol)va is azt mondanám , (különben) jól vagyok...:)

mert tényleg

milyen jó is az, hogy akkor is jól vagyunk, amikor nem!

vonások

érdekes, emlékszem fiatal koromban évekig a tükör előtt állva azon sopánkodtam, hogy olyan kialakulatlanok, elmosódottak, nem élesek a vonásaim

bezzeg most, túl lettek rajzolva, ahogy elnézem új fényképeimet

(mert tükörbe nemigen nézek:)

jángoron

a Magyar Kulturális Örökség Napja alkalmából lett meghirdetve a jángori zsidó temető meglátogatása, igaz hogy szombaton nem szokás zsidó temetőkbe járkálni, igaz hogy egyszer már figyelmeztettem erre egy csoportot (hiába) most újra szombatra szervezték.... s most még én is elmentem némi vívódás után

a kemping biciklimmel alig győztem a tekerést,

 a földúton le is maradtam, hogy ne nyeljek annyi port , de behoztam őket....azaz Zsolt már beszélt (Tőlünk, mint a Kecskeméti Ármin Baráti Társaság elnöke)...egy "hibát" kiszúrtam mi szerint a holtak házába megyünk amit el kell választani az élőkétől?... mondtam neki négyszemközt hogy  a zsidó temető az Élet Háza Bét Hahajim

be is léptünk  Vorhand csodarabbi "sátrába"

ahol sokan szorgalmasan írták a kitlijüket (akár a sirató falnál) ugyan teljesítse már kívánságaikat,,,,

meg mécseseket is gyújtottunk az emlékezetére

majd átmentünk a neológ részre,,

kint odaszöktem a nagyszüleim sírjához, kavicsot raktam rá, miután a terjedő borostyánoktól letisztítottam 

az angyalábrázolású sírkövet még le is tudtam fotózni

aztán Anyuhoz mentem, a kaviccsal,  ott csak egy pici gazt kellett letaposni, Mártát csak futólag láthattam, de most teljesen tiszta volt a sírja a rózsákkal

s meglátogattam a kis Vera sírját is, a nagy Vera emlékét is már mellé idézve....

itt nem tudom milyen sírkő mellett állok vigyázzban,,,de szép

remélem bocsánatos vétek hogy szombaton voltam a temetőben...

amúgy a félelmetes napok egyikén, a megtérés szombatján...

felértékelődő szavak

levelek közt matatok

valaki a most elhunyt G. É,.től szeretne valamit..., kérdi volt-e blogja

eszembe jut , hogy irt egy könyvet -angol nyelvűt -., mikor kis unokája született - neki... s azt elküldte nekem is...az unokája olvasó képével együtt...

közben találok másokat is, rengeteg levél, értesítés...vajon válaszoltam- e mindre úgy ahogy illik... bele se merek nézni,,, felértékelődik minden, minden szó, amit kiejtettünk vagy nem ejtettünk -  akkorra amikor  már nem lehet változtatni semmin...

de még halála hónapjában is váltottunk vagy két levelet

és most találtam egyet ami különösen mélyen érintett:.

2011. aug. 4., Cs 0:11

El akarom mesélni, hogy Anyukádról álmodtam. Nem emlékszem a történetre, de Dusi néni nagyon sokáig velem volt. Kifejezetten jó álom volt.

(...)

                                                                                                                                  2011. aug. 4. 9,19

.....ez igazán megható az álmod! és képzeld , én is a napokban anyuról álmodtam -pár napja (pedig amúgy már nagyon rég...) - de kicsit nyomasztó volt az én álmom (tudtam benne, hogy már nem él a valóságban...) - örülök , hogy a tiéd jó álom volt!:).persze , hogy az enyém inkább nyomasztó volt az az én szorongásaimból fakadhatott (...)- egy kicsit olyan figyelmeztető álomnak tűnt... emlékszel arra, hogy milyen (korú) volt anyu az álmodban?, én arra , hogy nem volt még annyira ősz a haja, és egy olyan ruha volt rajta, amit ő varrt (Kanadából kapott anyagból ) .- és nekem ugyanolyan kötényszoknyám volt, ez azért érdekes, mert abban vagyok kb. 13 évesen , amikor épp veled vagyok lefényképezve, Tomi által az udvarotokon!!!:)  (...)

---

lehetséges, hogy azóta újra együtt vannak?