egy csendes ünnepelőtti délelőtt finoman koppintanak az ajtódon és mire kiérsz nyomát se látod, az angyalnak...azaz dehogynem egy szép, masnis-fenyős csomagot az ajtódhoz illesztve.
igen, azt a festményt amit rólad, két fotó: egy gyerek - meg egy öreg-.) alapján készitett...az az angyal...és amire becsempészte apád emlékét is, nem csak a mécsest tartó kézben, hanem szellemében, a virágban, a (héber)feliratban.... a tekintetben, a múlttal összekapcsoló kacskaringó, költői vonalakban
amit mér egy ideje halasztottál átvenni, te, nála, hát helyedbe hozta ilyen varázslatos körülmények között
hogy még csak meg se köszönhesd neki, személyesen - ahogy ez a vallásos zsidóknál szokás is...
igy most teszem, könnyes szemekkel...
a festmény szebb, életesebb, mint a fotó róla, mit már régebben megismertem......(az volt az első döbbenet...)
méltó helyet kell keritenem neki
a hátlapján benne van Tim portréja is... annak is...vagy majd neki elküldeni,
ó ha én is értenék ezekhez az angyali örömokozásokhoz!)
https://aliz-napok.blogspot.com/2020/05/egy-sokatmondo-festmeny.html
VálaszTörlés