KLári Jámbor
Nem tudom miről olvasott,viszont nagyon jól nèz ki
Gonda Julia
rólunk (mindannyiunkról) saját versét:,Légypapir
Gonda Julia
pont ezt: Turi Tímea: A légypapír
Mindenki elmegy, miközben én
a szárnyas ajtaját. Mint egy folyóba vetett
vasgolyó. Mindegy, hogy véletlen vagy szándékkal
hajították belé: íme, megérkezett.
Egy ezer éve süllyedő hajó.
Számon tartott, hány nemzedék óta nem mentünk el
mi, akik az utolsó pillanatban nem váltják ki a vízumot.
Akik családtörténete egy szabásmintatérkép,
és akik élete az ígéretek fakó sormintája.
Mi azok vagyunk, akik vigyáznak a házra.
A többiek elmennek, ők a boldog könyvelők,
és mi boldogtalanok leszünk, és könyvelők, de itthon.
Olyan nyelvet beszélnek, amit mi nem is értünk,
és olyan nyelven szólunk, amihez nincs közük.
Mi azok vagyunk, akik nem raknak rendet, de akiket mégis
rendben tartanak. Akik tanácsot kapnak és kinőtt ruhát
Nyugatról. Mi azok vagyunk, akik olyan országból várnak hívást,
amelynek nem ismerik a körzetszámait.
A mondatokban lakunk, a történeteinkben,
ha más beszél rólunk, az egy utazás -
és mi nem szeretünk utazni.
Nem voltunk, nem leszünk, de itt vagyunk.
Jó tudni, hogy kik fognak elfelejteni.
Gonda Julia
az eredeti tördelés összemosódott (a másolással)
Tamas Konig
Minden szempontból nagyon-nagyon
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése