mindig eljátszogattunk a gondolattal, még anyu idejében is, hogy majd elköltözünk, mondjuk Szegedre
emlékszem egyszer egy nyikorgó, nyaktöró lécsőn kellett felmenni egy fura , ósdi lakásba...ahol rengetegen voltak...jobb nem gondolni rá
aztán meg szegedi barátnőm szomszédságában lett volna egy pane, el is vitt oda, aranyos öreg házaspárhoz, rémes volt a csicsás zsufoltsága az ettől még szükebbnek tűnő lakásnak... persze hogy nem mozdultunk (bele)
volt egy amúgy világos ugyancsak félemeleti lakás, csak éppen nyaktörő lépcsőn lehetett megküözeliteni a kinti WC-t! és csikorgott-nyikorgott a padlózata, alattunk zajos műhely....
többre nem emlékszem...
mindnél jobb volt a miénk
(amit aztán mégis elhagytam, igaz csak egy utcával arrébbra, de ekkor már anyu nem élt... ő nagyon beletartoztt a régi lakásba, akárhogy is ....része volt!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése