hát ez az...
egyelőre az ünnepi ebédre ballaghatnak, hozzátartozókhoz, mert őket látom gyülekezni az éttermekben, de a ballagó, ünnepelendőket (még) sehol... nem is értem (bár néha lakodalmakkor is így tűnik - azt hiszem Nagy László a Mennyegzőben gyönyörűen meg is irta, hogy ők -ott az ijfú pár - a legkevésbé fontosak, ők csak ürügyek valami másra), itt is tollászkodnak, harsánykodnak, fényképeszkednek, hoznak hónuk alatt jégbehűtött alkoholos italokat...a felnőttek, tán egyebeket is, de vajon mit tudnak -szellemi táplálékot, eligazitást- adni útravalóul a "vén diáknak", aki ballag már, elballagott,
a posta előtt elbiciklizve hallottam ki a Keri udvarról, hogy mert "menni kell".... igen, de hova... ki tudja, ki tud utat mutatni , nekik? vagy mindent úgyis a maguk fejéből csinálnak? már az idézetek, - amiket mottóul választanak tablóra, ballagási meghivóra - se valami felemelőek, és nem is patinás szerzőktól valók... külön életet élnek, egymásról másolódnak, , semmi mélyebb értéket kár is keresni bennük...... vagy igen? ilyeneket olvasok a meghivón: "Szeretnék a korral haladni, elismerést aratni,A legeslegtöbbet adni, és nem csak lemaradni,A legjobb szavakat kapni, másokra is hatni,Hogy az utókornak példát tudjak hagyni" és: "és nézz csak most ránk, ahogy itt állunk, annyi év telt el , mióta bontogattuk a szárnyunk,de maradt még egy dal, amit elviszünk magunkkal, most hogy továbbállunk"... jaj, nem is tudom, talán hiányzik a dalszöveg alól a zene...
mindig is televolt a ballagás közhelyekkel, persze-persze..., de azért.... azért... (vagy csak a megszépitő messzeség mondatja velem mindezt?)
de mit is lehet mondani?
vajon én is jó útravalót tudtam-e adni diákjaimnak, lányomnak...
lehet-e egyáltalán...
vagy minden úgyis az úton, útközben válik el...
(csak az a baj, ha úgy tűnik, hogy nincs is út...)
aliz2. :: 2012. máj. 5. 14:38 :: 2 komment :: Címkék: elmélkedés, iskola, kapcsolatok, ünnep
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése