...kisgyerekkorom óta fotózok.
Azt szoktam mondani, - csak így közhelyesen -, hogy meg akarom örökíteni az arra érdemes, megkapó pillanatokat. Nem akarom, hogy elvesszen, amit a pillanat felkínál. S ami amúgy elmúlna. Igy megmarad belőle valami. Persze nem ugyanaz. Mint a valóság. És az is lehet, hogy a valóság átéléséből a fotó készítésének ideje el is vesz. De azt hiszem, többet ad vissza (sokszor azt is, amit észre se vettem "szabad szemmel" )
A fotók, a sajátjaim is, az időtől, múlásával, nagyobb jelentőséget kapnak. Dokumentummá válnak (nem csak nosztalgiát kiváltható emlékképekké).
(újabban, észrevettem, a régi filmeket is így nézem, újra, ilyen szemmel: (tegnap pl. a Kétemelet boldogságot, vagy azelőtt a Füre lépni szabadot.) Visszalépve a korba , amikor készültek: a ruhák, a frizura, a viselkedés sajátos egyensémáit mutatják. Néha kicsit, a mában megmosolyogtatón. De a jelenünk pár év(tized) múlva ugyanilyen felhangot fog kapni...)
De most miért jutott eszembe mindez? mert a könyvtárban kezembe került egy (beszélgető) könyv, amiben, utolsó fejezetében, Bartis Attilát, az írót és különösképpen a fotografust beszélteti, kérdezgeti Kemény István a fotózásról... és sokmindent úgy, de még többet másként gondolok... illetve nekem egész mások is a motivációim - mindenesetre - ha vitatkozón is,- de gondolatokat ébresztett..., és amit hátránynak nevez, az számomra nem biztos, hogy az... (egyébként ő maga is módosította a megfogalmazásait.., mintha mindenki szabadkozna magyarázatot keresve arra, miért is fotózik, ha már ez függőségszámba megy...
azt mondja, hogy egyéb művészetekkel szemben nem lehet zseniális egy fotó, később módosít ezen, de a véletlennek- ami az alkotótól független- , nagy szerepet adva... A fotós mindig csak puszta szemlélő marad, a külső valóság foglya, nem úgy mint a költő pl, vagy bármilyen művész, aki az alkotás közben már a maga belső valóságát ábrázolja. (amire a fotó jellegénél fogva képtelen). Azt mondja, hogy a fotó ezért is (meg mert nem tud sűríteni), nem is okozhat katarzist (azaz igazi megrendülést, a nézőben). Nem tud a "kint" fölé kerekedni a "bent." Hát számomra épp a "szemlélődő" magatartás a legmegfelelőbb... (azt hiszem az egész életemet így élem, külső szemlélőként. Az egyéb művészetek művelésétől talán épp ez tart távol, hogy túlságosan is tisztelem a valóságot, és nem akarnék "beleavatkozni"... De megérint, magával ragad. Nem tudok csak úgy elmenni mellette. Ilyenkor, s ezért fotózom (beavatkozás nélkül - csak" reprodukálva.)
Azt mondja, hogy a valóság megrendítő, nem a fotográfia. De hát a fotográfia ábrázolja a lehető leghűbben a "valóságot" (persze a külsőt - bár a kiválasztásban benne a belső is.) S akkor mégis csak lehet benne katarzis! vagy nem?
a kérdésre hogy miért fotózik, röviden ezt mondja: halálfélelemből. Hát igen miért másért akarjuk megörökíteni a pillanatot. Hogy megmaradjon.
hogy miért szabadságvágyból is?... ennek kifejtését már nem tudtam végigolvasni, mert 6 óra lett (múlt az idő gyorsan, nem lehetett leállítani, még megörökíteni sem, mert épp, véletlenül nem volt nálam fényképezőgép), és bezárt a könyvtár. Hiába adták volna kölcsönzésre ide a könyvet, otthagytam, majd holnap tán befejezem, mondtam, de legalább így törhetem a fejem, mi lehet a fotózásban épp a szabadságvágy kifejezése, mikor épp ez a "művészeti" ág kötöz legjobban a valósághoz.
......................
nahát, lányom majdnem ugyanerre a következtetésre jutott az ImPulzuson (ahol a könyvet vitatták meg ):http://www.prae.hu/prae/articles.php?aid=3143
" (...) Számára a mű tétje a harmadik rész lett: itt Bartis a fotográfia és az irodalom viszonyáról beszél. Előbbi - a fotográfia - kiszolgáltatott a valóságnak, utóbbiban, tehát az irodalomban, világot lehet teremteni. De a valóság a legkatartikusabb, a fotográfia így dokumentáló jellegével az irodalom fölé kerül."
ill. "Turi (...) kulcsot talált a kötetben a fotókönyv kontextualizálásához, amennyiben őt hozzásegítették az értelmezéshez Bartis megnyilatkozásai az élet dokumentálásáról mint függőségről, másrészt a (dokumentáló) fotográfus és eredetileg felsőbbrendűnek tartott (teremtő) író ellentétéről."
aliz2. ::
2011. jan. 4. 0:23 :: 1
komment
Kategóriák: vélemény, fotó ::
Címkék: elmelkedes, fotok, konyv, konyvtar
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése