"Tamás elmegy Amerikába"...kezd a bemutatandó új regény történetének elmondásába a költőbarát, de nem fejezheti be a mondatot, mert a mellette ülő szerző máris felcsattan, nem kis hangerővel: "Ne meséld el!" meg is ismétli, nyomatékkal. Hiszen nem is a "történet" a fontos! És -mint mondja- " a világ amúgy se úgy történik, ahogy mi gondolnánk, hanem ahogy történni szokott" S a célja elgondolkodtatni, érzéseket felkavarni; minden szereplője "gondolkodó lény"...
Mindez teljesen egybevág azzal, amit másnap azaz ma hallok egy transzperszonális pszichológia előadáson, arról, hogy
az emberek többnyire történéseket, történeteket mondanak magukról azaz maguk helyett - pszichológusoknál is. Pedig a történetekben nincsenek valójában benne! az énképük egyéni történetekre épül, de a "ki vagyok"-ra a válasz csakis a történéseken túl lehet; eredetibb természetünk, lényegünk nem az események eredőjéből jön, hanem tiszta tudati természetünkből, aminek semmi köze az eseményekhez, sőt személyiségünkön is túl van.
eredeti természetünk tiszta tudati ragyogó fény.
Fényből vagyunk, bár elhomályosodva.
VALÓSZÍNŰ TAMÁS IS
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése