..2007. december 4.
Néha jó makainak lenni. Amikor épp Makai Emilről tartanak előadást, és a végén azt mondja az előadó, hogy végre el tudta érni, amit az egyetemi hallgatóságánál nem. Mert Makait igazán a makaiak érthetik...
Mi meg igazán jól járunk ezzel az européer komparatiszta előadóval, mert a makaiakról is úgy beszél, hogy elhelyezi őket a tágas nagy világban, világfolyamatokban – bár mindig úgy tűnik, hogy a központ Makó, ha időlegesen el is hagyják saját központjukként.
De valahogy ide, s önmagukhoz mindig visszatalálnak.
Talán mégse véletlen, hogy hova születünk..
S van egyfajta örök visszatérés is. (?)
Bár lehet, hogy ahhoz előbb el kell menni...
A makói főrabbi, eredeti nevén Fischer Énoch hatodik gyermekét, Emilt is papnak szánja, ezért is küldi 13 évesen (a barmicvója után?) a budapesti papi szemináriumba, csak ott, a nagyvárosban lassan, később, máshogy kanyarodik a sorsa. Bár első kötete – még 17 évesen – a ”Vallásos énekek” címet viseli, majd 22 évesen „Zsidó költők” címmel jelennek meg műfordításai.. Sőt, verses regénye is biblikus ihletésű, címében is: „Énekek éneke”.
De miután 23 évesen elvégzi a rabbiképzőt, úgy dönt, inkább újságíró lesz. De valójában költő. Magyar, nagyvárosi (budapesti) költő akart lenni, s az is lett. Kiss József lapja szerkesztőjeként is elsősorban az. És milyen sokra tartják! Ady, Kosztolányi.. tulajdonképpen nekik nyitja az utat, a modern nagyvárosi költészet felé, szemben az akkor már nagyon hanyatló, epigonjellegű népnemzeti iránnyal.. De vajon a mai napig is dúló urbánus-népi ellentét valahol itt eredezik?
De számunkra most már nem az ellentét az érdekes, hanem ami az elhagyott kisváros (a fészek) és a választott főváros (Pest) közt húzódik – a felszín alatt. A fészkéből kizuhant madár – a sorsából kizuhant ember -metaforizál az ihletett előadó.
És kiderül, hogy Makai sorsfordulata mégse volt teljes, hogy megmaradt annak, ami kezdetben volt. A Hinni című verset idézi – 2006 nyarán hozta le a Múlt és Jövő folyóirat (mert milyen aktuális ma is.) A vers két részből állva Jóbra hivatkozik, akiként érezve magát hisz, hisz továbbra is, a gátló tényezők ellenére is, - milliók közt járva egyedül –, mert megszólalnak benne az átörökített, régi értékek, a „fészek” értékei, a rabbinikus hagyomány, a családi hagyomány, az ősi hit, a rejtőzködőn Istenhez fűző alapvető kapcsolat – legbelül, legmélyen – feltör és megvéd a negatív környezeti hatásoktól, a süllyedéstől.
Roráté című versét még feltétlenül el kell olvasni... Nem találom a neten, de találtam egy megható leírást róla, egy újságírótársa tollából, felidézi, hogy amikor felolvasta nekik ezt a vallomást, amit elszakadt múltjának, apjának tett, a hangja a végén elcsuklott a könnyektől. „Coc sírt. Makait siratta.” (Coc volt Makai bohémneve. - bár valójában, szíve mélyén mindig is Makai maradt.)
Nagyon fiatalon halt meg. Alig 31 évesen. Ady Makai halála című szép versében emlékezett meg róla.
Legvégül „hazajött”. Makón temették el, a Jángori temetőben, 1901-ben.
megemlékezs sirjánál (Juhász GY, József A)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése