2012. dec. 1.
Az "erőszakmentes kommunikáció"ról olvastam (és ajánlottam is) egy könyvet, kb másfél éve: http://lineas.freeblog.hu/archives/2010/06/22/EMK/ Most - a hányódók közt - ez a könyv is kezembe került, és épp az utolsó fejezeténél nyílt ki, ami épp azt az - önmagunk felé irányuló - aspektust emeli ki, amit én általában talán elhanyagoltam, és épp mostanában rájöttem, hogy ez mennyire helytelen szemléletre vall. (Nem mintha a többi(ek) nem lenné(nek) fontos(ak), de azt mindig is nyilvánvalónak és feladatnak éreztem, ha nem is tökéletesen megvalósítottnak). De mindig azt hittem, hogy önmagamat előtérbe állítani, egyáltalán önmagammal "foglalkozni": önzés. Végletes volt ez a gondolkodás is. Most próbálom középre rakni a dolgokat, illetve magamat...:) (mert hogy van egészséges önzés is)l helytelen. Minden véglet is az. A könyv szerint amúgy is az erőszakmentes (együttérző) kommunikáció legfontosabb alkalmazása épp az, hogy hogyan bánunk önmagunkkal. (A kommunikáció persze nem magunkban (de magunkkal) beszélést jelent .) "Ha agresszívak vagyunk önmagunkkal, akkor nehéz együttérezni másokkal is. (Jut eszembe: a depresszió egyik megfogalmazása az önmagunk ellen fordított agresszió!) Főleg, amikor valami olyat teszünk, amit később megbánunk, vagyunk (vagyok!) hajlamos szembefordulni magunkkal ( magammal!), ha úgy tetszik lehordani magamat... A szégyen (önutálat fajtája!) és a bűntudat márpedig destruktív energia! A kellett volna agresszív szópár, kerülendő, mert bezár, mintha nem lenne már más lehetőség az elrontott után. A "kell" se jó szó! (akár külső, akár belső parancsra utal - az angol egyébként megkülönbözteti ezt : have to, vagy must, de most ez mindegy) el kell felejteni a (ön)kritizálást, hibáztatást... szégyen, bűntudat, deprimáltáság helyett: szomorúság, frusztráció, csalódottság megengedett... a megbánás is. az önvádaskodás viszont állandósítaná a önbüntetés állapotát. önmagunknak is meg kell tudni bocsátani!, együttérzéssel figyelni önmagunkat. csak olyan cselekedet hajtsunk végre (a jövőben legalább, amelyek összhangban állnak szükségleteinkkel és értékeinkkel, s nem kötelességtudatból, elismerésért, illetve a bűntudat, a szégyen elkerülése céljából cselekszünk. ("meg kell tennem" helyett... "azt választom, hogy..."
aliz2. :: 2012. dec. 1. 10:21 :: még nincsenek kommentek ::
Címkék: könyv, pszichológia
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése