van egy hazám
nem is haza
oda nem mehetnék "haza"
van egy másik
itt születtem
elűzött
mielőtt
ember lettem
visszahoztak
ide "haza"
nem hittem el
vágytam
oda
itt élek mégis
s úgy látszik
halok is
Vörösmarty
Szózata szerint
de azt a másikat
érthetelenül
(hisz' sose láttam)
fantomfájdalommal
szeretem
EREC JISZRAEL!
Odahúz mindig a szivem.
julius 28
azon tanakodok, hogy valami vitamin-ásványianyag pótlásra valószínűleg szükségem lenne, már hónapok óta nem teszem, ezzel szemben évek óta nem eszem húst... Vannak speciális készítmények: kifejezetten vegetáriánusoknak (a húshiány pótlására), de van az öregek speciális igényeit figyelembevevő is... Na, melyiket vegyem?
lányom segít: a vegatáriánust, mert
inkább vagy vegetáriánus mint öreg!
na ezt a bókot most szépen becsomagoljuk, és eltesszük... bár az igazság az, hogy a vegetáriánusságot bármikor, az öregedést viszont sose lehet abbahagyni... tehát egyre öregebb leszek, a vegetáriánusság meg nem is fokozható (csak abbahagyható lehetne, mint már írtam - de az nem én lennék, mert ha én egyszer elhatározok valamit, meg is valósítom és tartom is hozzá magamat - így szoktam le a kávéról is, egyik napról a másikra, tökéletesen és visszavonhatatlanul)
a legjobb megoldás persze az lenne, ha gyártanának táplálékkiegészítő készítményt öreg vegetariánusoknak avagy vegetáriánus öregeknek (ez már csak árnyalati eltérés)
a helyzet az, hogy nem kaptam! egyik félét sem! brrrr....
lányom viszont huszonegynehány évesen szemránckrémvásárláson gondolkodik
s ráadásul egyre gyakrabban eszik ő is húsmentes, vega menüket...
aliz2. ::
2008. júl. 31. 18:43 :: 29
komment ::
Címkék: egeszseg
már közelebb vagyok a 79-hez, mint a 78-hoz... s ez már majdnem (kikerekitve) 80
határszám. Persze kérdés azt megérni is. Minden kérdés! Már...
szeptember 4-én lesz a 60 éves érettségi találkozónk
mindig be szoktam számolni róla, a nevezetes 50-ről felkérésre a Marosvidék folyóiratban is.
egy osztálytársam az irta: gyűjtsem az erőt a 6 0 .-ra---
hát, már mindenhez az kéne
jó lenne megérni a vasdiplomám is , az is 60. év diploma óta
s Szegeden átvenni, 2026 ban, 5 év múlva, 83 évesen...(ekkor már 13 lesz az unokám.. jó lenne megérni a ballagását is... stb... nincs vége ... az ábrándozásnak...
az időnk meg véges, kiszabott...
julius 27
...és Antonioni is!
Azt hittem rosszul látok, egy ifjú iró blogjára tévedtem, s ott olvastam: tegnap Bergman, ma Antonioni...
Aztán később kiderült, mégcsak egy nap sem volt kettőjük távozása közt. Egy napon mentek el... a filmművészet e két óriása. Akik már nem igen voltak jelen.... Antonioni az ifjú blogíró számára (aki pedig egy rendkívül tájékozott, európai műveltségű valaki) bevallottan csak egy név. 83-as születése a mentség, mert Antonioni 85-ös agyvérzése után, már, önállóan, nemigen alkotott. De azért a filmjeit ismerni kéne a 80-as generációnak is. Mintahogy az én 84-es születésű lányom jól ismeri és szereti is az Éjszakát és a Nagyítást. Ha csak tévé képernyőröl is. Ami azért nem ugyanaz. Emlékszem, egyetemistaként, az auditorium maximumban milyen borzongató élmény volt a Vörös sivatag levetítése, Monica Vittivel. Vagy már kezdő tanárként, de még diákos lélekkel a nagyszabású Zabriskie point - már kisvárosi de szélesvásznú mozinkban. (ahol azóta a mozielőadások is megszűntek.)
Ezek a filmek az ifjúságom is voltak... valami furcsa módon összekötött velük. Ugyanaz volt a világuk. Emberi, szomorkás, érzékeny, "elidegenedett" és mégis szép világ... Nem választottak el tőlük határok.
Most idő választ el tőlük. Az Idő. S a tudat, hogy alkotójuk nincs többé.
S hogy lassanként az a világ sincs, amit ábrázoltak. S az az érzékeny, emberre, a lélekre figyelő ábrázolás sem.
(Vagy van? de az már nem az én világom?)
aliz2. ::
2007. júl. 31. 18:48 :: 3
komment
Kategóriák:
:: Címkék: ANTONIONI, emlek, film, generaciok, nekrolog
ha 34 fok van kint, inkább bent maradok (30ban!), nem is megyek ebédelni, fáraszt, s utána hosszú idő kéne, hogy ne izzadjak, ne maradjak felhevült állapotban.
jobb igy, inkább hideget eszem
ha vége lesz a hőségnek ( a nyárnak?) elkezdem normális életem
ha csak nem tör ránk újra a virus, aminek elég nagy az esélye
julius 27
nem működik a nyomtatóm, márpedig szükségem lett volna egy vagy 2 oldalnyi szövegem kinyomtatására, azaz papiron való megjelen(tet)ésére, mert csak postai uton fogadja, ahova irtam...
hát mit is csináljak?
legnyilvánvalóbb az lett volna, hogy leirom irógéppel. A -számítógép miatt - rég használaton kivüli, kis táskagépem a sarokban árválkodik jóideje. Meg is emeltem. Volna. De már ott kezdett nem könnyen keresztülvihetőnek lenni az ötlet. Kőkorszaki? végiggondoltam: most hall(g)assam a csattogását? ha valamit félreütök, mit csináljak? fessem le fehérrel? (biztos beszáradt már , ha volt is ilyen folyadékom!). És amúgy is... Áh... Elkényelmesedtem.
azt hiszem, inkább nem küldöm el.
de ki hallott még ilyet, hogy postai úton? nahát.
mikor van emailjük. ("elektronikus postafiókjuk")
pedig mennyit irógépeltem valaha! hány oldalt! (nem 2-t)
aliz2. :: 2011. júl. 30. 0:16 :: 10 komment :: Címkék: iras, irogép, szamitogép
talán most ezzel vigasztalom és
mentem föl magam:
kacskaringók s a tévutak is
jók voltak s kellettek valamire
talán
julius 27
igen, persze, el kell engedni a múlta(ka)t, csak a jelenben, a most-ban élni - olvasom - egyébként önismétlésbe bocsátkozó spirituális jellegű könyvekben, meg amúgy is "tudom"... tesszük is, voltaképpen egész életünkben, mindig elengedünk valakit, valamit,... de ahhoz, hogy "elengedjünk", előbb nem árt szembenézni vele, megvizsgálni, megnézni, most már messzebbről felülnézetből, kívülről, nagyobb bölcsességgel, mint mikor bele voltunk ragadva, ki se látszottunk belőle...
a furcsa viszont az, hogy ha emlékezünk, valójában újraéljük, amire emlékezünk, s ezáltal kissé jelenné tesszük azt vagyis a múltat; ahogy olvasom a régi naplómat, tapasztalom, hogy teljesen át tud hangolni, így néha már - röhej, ugye, de - (most éppen '60-ban, ) 17 évesnek érzem magam (no, nem külsőre, persze - de az a leginkább elhanyagolható szempont)... ugyanaz az életérzés száll meg, ami akkor volt az enyém...
pedig inkább fordítva kellene?! a mai öreg bölcsességgel átírni a múltat, "kijavítani" ? de hát úgy volt jó, ahogy volt - egyre inkább azt látom, minden úgy volt jó, s úgy van jól, ahogy van - mégis-mégis; mindennek megvolt az értelme - "magasabb szempontból" , s kezd is összeállni a kép...
van egy öregkori énünknél is bölcsebb "valaki" bennünk-fölöttünk, aki mindent elrendez...?
aliz2. :: 2008. júl. 30. 20:03 :: 2 komment :: Címkék: elmelkedes, ido
AZ ÉLETÜNK VÉGÉRE JÓ ESETBEN LEPÁRLÓDUNK
nemes esszencia lesz belőlünk
később akár el is párologhatunk!
julius 27
Nem szeretek halálesetekről írni, dehát ez a mai hír nagyon belémakaszkodott.
2011. júl. 29.
ha éhes vagy, egyél, ha szomjas, igyál, ha álmos aludj...
a legegyszerűbb lenne így élni, és egyben a leghasznosabb is
mégis, az ember hányszor nem eszik, bár éhes (nagy baj, hanem önszántából nem, hanem, mert nincs neki, mit), de hányszor előfordul, hogy azért nem , hogy ne hizzon. (később viszont, annál inkább bepótolja, aztán jön a jojo efektus), és olyan is van , hogy eszik az evés kedvéért, mert olyan finom, mert "szereti a hasát", vagy mert valami mást hiányt pótol az ételek bekebelezésével...
és hányan nem szomjúságból isznak, és nem is vizet, és jóval többet a kelleténél, és hányszor nem iszunk, mert nem érezzük a szomjunkat, pedig már szédelgünk, száradunk (ki)....
na és az alvás; hányan küzdenek különböző alvászavarokkal, vagy nem tudnak elaludni, vagy csak megszakításokkal, és/vagy korán ébredve... egyebek. ó, pedig milyen egyszerű lenne, mihelyt elálmosodunk, álomra hajtani fejünket, de amig nem, igazán nem kellene erőltetni azt az elalvást...
álmos vagyok! mér' nem fekszem már le???!
aliz2. :: 2011. júl. 29. 0:39 :: 7 komment
Kategóriák: hétköznap :: Címkék: elet
ha az élet elfogyott
azt hiszem
nincs repeta utána
élvezd mig van
minden falatját
édes/keserű ízét
egyszeri
julius 26
már a koncert helyszine is magávalragadó, elvarázsoló
épitészeti remekek és természeti szépségek körül ölelt szabadtér
már a belépéskor valami különös; a svájci Interlakenra emlékeztető - hangulat (Jung Frau nélkül), de mindenképp valami (nyugat)európaias,
pedig a vajdahunyadi vár eredetije nem Nyugaton, hanem, hol is? - valahol Erdélyben? ...
mögöttünk meg a "Jáki" templom mása ez a kápolna(?)
remélem ránk is vigyáz....
aliz2. ::
2010. júl. 29. 23:10 :: még
nincsenek kommentek
Kategóriák: fotó ::
Címkék: Budapest, koncert
anya gyönyörűen szavalt
ime az ATD-n talált egy kis dokumentáris bizonyság erről
a polgári iskolája önképzőköri tevékenysége kapcsán...
1921-ben, 4. osztályos (gimi előtt) 13 évesen, szavalóversenyt nyert:
én is hallottam szavalni, mert felnőtt korában is tette
értelemmel és hallatlan, szuggesztív átéléssel...
emlékszem pl.
Kis József Tüzekjére
Ady Álmodik a nyomor-ára....
József Attila Kész a leltár -ára
vagy Mécs Lász: Hajnali harangszavára (Kongatom, piros harangom, ifjú szivem kongatom...), ugyancsak Mécs Lűszló: A kirándulás elmaradt
emlékszem, mesélte, ahogy felolvasta az Apostolt... mindenki sirt...
(most én is sirok...)
nincsenek véletlenek - valószínűleg
rátaláltam egy hírlevélre - abban a postafiókban , amit ritkán használok (már be is telt valójában) - és ott találtam egy hírlevelet, egy makói(!) eseményről, aminek a dátuma a mai nap, éppen... (Pestről jönnek egy angol nyelvű előadással az "aspektológiáról" - az eredeti forrás "Tóbiás", akit Geoffry Hoppe közvetít)
elmegyek, a ház előtt , amit , mint intézményt megneveztek, "civilház"- senki nincs, a környékén se, a kapu is be van zárva, redőnyök lehúzva, hm; hivom a pesti előadókat mobilon, még nincsenek is Makón, valahol félúton Szeged felől, Klárafalván, -pedig már elmúlt 6 óra, de később se ott, ahol várok,majd a második telefonomra kiderül, másik utcába kell menni, aminek a homlokzatán épp a napokban vettem észre a Jobbik Makóért felirat piros öles betűit, hát ez lenne a civil ház vagy ez is az?! (nem gondoltam, hogy pár nap múlva pont ide fogok jönni..., soha semmilyen pártféleség! (se "bal", se "jobb" - még "közép" se, mert a "párt" - pars, partis csak részt jelenthet, ahogy latin ismereteim is még mondják); én az integráció hive vagyok...(és nem a szembeállásoké); az előadáson is, az aspektusokkal kapcsolatban ezt a lényeget hallom, szinte rögtön, és főmotívumként: hogy integrálni kell!!! (akár Ken Wilber Integrativ pszichológiájában) úgy látszik tényleg, ez lenne a lényeg, minden területen...
épp déllen jutott eszembe egy régebbi eszmecsere kapcsán, mikor kifejtette valaki nekem, hogy a szülőről le kell válni - úgy mondta, mit valami megkérdőjelezhetetlen nyilvánvalóságot, vitathatatlan axiómát, én meg értetlenül kérdeztem vissza, már miért kellene "leválni"? mire ő, hogy nekem ezt jobban kellene tudnom pszichológiai tanulmányaim alapján is. De hát a(z elavult, bár magát modernnek álcázott) pszichológiának egy nagyon elavult fogalma lehet ez..., (én inkább az alternativat "tanultam" és tapasztalom mostanság...)és valójában más formában ugyan, mindig magasabb fokra lépve, felnőtté "növekedve" is meg kell őriznünk magunkat, korábbi magunkat is ... (tehát magunkban a gyermeket is) - most az előadáson is épp ilyeneket hallok; a gyermek is egy aspektusunk (a szüleink gyereke is)... (a tinédzser, a házastárs, a munkahelyre bejáró, majd az öreg) ha egy aspektus diszasszocializált, akkor egyensúlytalanság áll be. Az integráció célja épp az újra kiegyensúlyozás, behozni minden széttöredezett darabocskánkat, a jelen pillanatába, az aspektusaink visszatérve az igazi Énünkbe, visszahozzák, belénk integrálják a tapasztalataikat, (amikért tulajdonképpen "ki lettek küldve."..) Integráltnak kell lenni! (jut eszembe a másik szlogen:" modernnek kell lenni mindenestül" - igen, annak is... , annak mindig...most ez a kettő lehet egybe is cseng?) "karmeserekké" (saját karmesterünkké) lennünk. (aspektusaink az egyes hangszerek - nem játszhatnak külön hangnemben sem hamisan! ) De a "darabocskák" hazahozásához az kell, hogy éberek legyünk az Énünkre (az igazira) , és akkor kedvük is lesz hazajönni az darabkáknak, az aspektusoknak"... (mint ahogy, ha szeretetteli, ""konformos" , biztonságos az otthonunk , akkor valószínű a gyerekeink is szívesebben jönnek haza - de ez azért nem ugyanaz..)
(mert hogy a helyes, mély , tudatos (hasi) légzés a legbiztosabb mód(!?) - az aspektusok "hazacsalogatásához" - integrálásához..., visszahozni integráló központunkba, az "Én"-ünkbe, a bölcsességet, az "utazásuk" esszenciáját, hogy üdvözölhessük őket ismét otthon, szeretettel, elfogadással...
- egyébként tényleg ugyanúgy mint az igazi gyerekeinket is.... - utazásaik után (a "le-leválásaik" után is) visszatérve - újra, itthon... )
aliz2. :: 2009. júl. 29. 23:19 :: még nincsenek kommentek :: Címkék: MAKO, pszichologia, spiritualizmus
miért változtatják egyesek a hajszinűket vad gyakorisággal (még nem is őszülnek, hogy azt kéne rejteniök)
ennyire bizonytalanok magukban?
vagy kiváncsiak?
nem tudják, hogy a természet tudja kikeresni (és kikeverni) a hozzánk legillőbb szineket?!
julius 23
A városi könyvtárban nézegettem a folyóiratolvasóban a lapokat (lányom a Holmi-ban és a Tiszatájban is megjelent egy novellával (fekete-fehér) illetve kritikával (Esterházy Semmiművészet c. regényéről) - vajon ki olvassa? egyáltalán ki olvas itt folyóiratokat; mindig egyedül vagyok... a folyóiratolvasóban, a folyóiratoknak háttal ülő számítógépeseket leszámítva - )
A 2000-ben egy érdekes Feldmár interjúra találtam, aminek különösen a vége hatott rám egyfajta aha élménnyel. Ami egy sajátos meditációról szól, a vipasszánáról - amit maga Feldmár rendszeresen gyakorol s használ (pszicho)terápiára. Az aha - egy majd' fél évszázaddal előtti napomhoz kapcsolódott, ami szinkronicizmusként épp ezen a napon (2008.július 29.) jelent meg újra, régi naplóm "blogosításában", ahol épp ahhoz a bejegyzéshez értem ("évnyitó után" 1960. szeptember 1.) , amikor lelkesedek az új tantárgyért a "lélektanért", s kiderül, hogy elolvastam még a tanév előtt az egész könyvet, sőt ki is próbáltam egy "gyakorlatát" - ami nagyon emlékeztet erre a Feldmár által említett vipasszána meditációra, ami pedig a legősibb buddhista meditáció. ("Az öregek útja")("Nincs új a Nap alatt"?) A lényeg(ük): "odafigyelni magunkra, arra, ami történik akár az ember testében, akár az ember elméjében, akár a világban." De nem kritikusan (vagy azt is megfigyelve csak) - szeretettel... Csak nézni a hegytetőről, ami mindenkiben megvan.
Szeretnék gyakrabban felmenni arra a "hegytetőre"!
az esküvő előtti estére
hívott randevúra
persze én nem tudtam róla
mármint az esküvőről
egész nyáron külföldön voltam
méghozzá nyugaton
(s ez imponált is neki
"belevaló" lettem...
de nem,..)
véletlen hallottam az esküvőről
még időben - mi lett volna ha nem?
istenem!
mi lett volna?!
én lettem volna a "legénybúcsúja"?
jajistenem....
de jó, hogy meghallottam...
vagy fordulhatott volna a kocka?
hiszen évekig évődve kerülgettük egymást..
(egy gimibál óta...)
már senki se tudja...
végül mi lett volna....
a jógázás nehézségei
Régóta érdekel a jóga, filozófiája. (Baktay Ervin Diadalmas jógája volt talán az első ilyen tárgyú könyv, ami lenyűgözött, megfordított, aztán Kaczvinsky Kelet világosságával, 3 kötetben). A jóga nagyszerű alapelve, hogy egyesíti a két pólust: a testit és a szellemit-lelkit.
Az augusztusi új Elixir folyóirat fókuszában a jóga áll. Tegnap este el is olvastam belőle pár írást ...
Csakhogy a szép elmélet akkor ér valamit, ha nem csak elmélet marad, hanem gyakoroljuk!
Nos, ma hajnalban döbbenetes élményben volt részem: nem voltam képes megcsinálni egy egyszerű gyertyát. (Ne részletezzük, milyen "testi" akadályok, túlsúlyok miatt.)
Mindenesetre nagyon elszomorodtam.
Az ember az évek folyamán jó esetben szellemiekben gyarapodik. De nem csak...
Nem lehet ez a test-lélek egységének a megvalósulása!
Nem szabadna akadályoznia a testnek a lelket, hanem szolgálnia.
Fogynom kéne? Sose hittem volna.... legalábbis, mikor fejállás, kézállás,híd, cigánykerék, spárga... vagy amit akartok.... meg se kottyant. De hol van az már?!
aliz2. ::
2007. júl. 29. 6:45 :: még
nincsenek kommentek
Kategóriák:
:: Címkék: bosszusagok, egeszseg
