2021. december 31., péntek

kritikus-empatikus unokám

 a heti szakaszról beszél unokám apja...

a zsidók megszabadulásáról Egyiptomból,..

ecseteli az egyiptomi csapásokat is persze


unokám elégedetlen a törtnettel

azt mondja biztos rossz volt a forditás!

mert igy úgy tűnik, hogy a zsidók nagyon hivalkodóak voltak

ő sajnálja az egyiptomiakat (is)...

ELŐ- UTÓSZÓ 2010 DEC 31

 

"midőn ezt irtam..." pontosabban elkezdtem irni... ("tiszta volt az ég..."(?)

tulajdonképpen már nem "tiszta az ég"... (" tél van , csend, és hó...- még mindig , igen tartósan)




nagyon is borongós, a hó csak egyre dagad, de mintha olyan szürkés lenne körülötte a levegő; mindjárt vége az óévnek, igy is ildomos, elfáradt, bepiszkolódott már...

 de hogy milyen lesz a következő? vajh ki tudja...

egyik nap olyan, mint a másik, - mondogattam én is egy ideje, önkényes ez a szilveszteri-újévi naptári forduló, de most amúgy is (sors)fordulónak érzem

bent is és kint is

ami a "kint"et illeti, épp holnaptól (jövőre, január 1-től) lép életbe ez az u.n. médiatörvény - én erről nem óhajtok itt szólni (pedig még tehetném egy pár óráig (?), csak annyit (Radnótit idézve) hogy  (én is) "szabad szerettem volna lenni mindig" - és makacs módon akkor is annak akarom hinni magam, ha nem vagyok az - talán annál is inkább...

......

A város dermedten csendes volt a  koradélutáni óráiban , amikor kint jártam, szóba elegyedtem pár emberrel, kedvesek voltak (én is), kevésen múlik, hogy azért jól tudjuk magunkat érezni... leginkább rajtunk...

Az ebédnél már feldíszítve várták a nagyteremben, - ahol máskor esszük a menüinket -, az esti eseményeket, léggömbök, svédasztal, ebédelni a "sörterembe" húzódhattunk. (Nem sört de ananászlét ittam, meg kávét is, újabban mindig, ebéd után, dobjon már kicsit fel..., csak aztán a heves szivdobogásom hagyjon elaludni is) közben persze a tájban is próbáltam gyönyörködni, de már túl sok nekem ez a nagy fehérség (a tél, a csend. hó, és...) , gimnáziumi évfolyamtársam is befutott egykori tanitványommal-feleségével ebédelni, délben bezárták a trafikjukat, feldobtuk az 50 éves jövőre esedékes találkozónk lehetőségét; "ha megérjük" ... tesszük most már mindig hozzá; hát legyen akkor boldog új évünk(találkozóstul),a pincérek már régi jó ismerőseim, nyugodtan kérhetek tőlük tisztább poharat, észrevételezzük kölcsönösen az új fizurát (ez a pincéré), és az új(nak tűnő) szemüveget (ez az enyém), meg még fontosabb dolgokat is, boldog új évet nekik is; tegnapról kimaradt élelmet még vásárolhattam a Skálában, szerencsére 1ig nyitva voltak, sokat nem vettem, már csak azért sem, mert nem tudok cipekedni, járni se nagyon biztonságosan ezen az egész várost beboritó



 


korcsolyapályán, a fel-feltámadó porckopásos jelenségekkel. Már zárnának , de azért nagyon udvariasak, egymáshoz is, előzékenyen segitik ki egymást is a munkában, és boldog új évet is kivánnak a "kedves" vevőnek. Kint az utcákon fotózgatok még, és inkább csak topogva haladok hazafelé. (sehol nem szórták be az utakat semmivel.)



 



 A lámpánál meg óvatosan várok, közben mellettem két kis fruska épp arról beszél, hogy valaki átment a piroson, csak úgy, rájuk nézek, annyira egyformák, szinte mintha ikrek lennének, csak egyikőjük magasabb kicsit, a másik teltebb arcú kicsit, de ugyanaz az arckifejezés, mosoly, meg is kérdem, hogy testvérek-e, de nem, csak barátnők, találom ki, és biztos régóta, igen, bólogatnak, - azok, akik sokat vannak együtt, egy idő után elkezdenek egymásra hasonlitani - mondom, később megint összefutunk, mikor megállok egy útkereszteződésnél, hogy fotózzam a havas utat, megkérdik, hogy hova való tetszek lenni, mondom mosolyogva idevaló (de azért tetszhet nekem igy is a város, nem csak a turisták joga hogy fotózzák.) 
boldog új évet kivánunk egymásnak (őket nem fotózom le.. nem is kérték, meg ki is fogyott az akkum közben, mig megvártam hogy egy középkorú hölgy apró lépteivel kikerüljön a kereső látószögéből, meg is beszéljük, hogy milyen borzasztó, hogy ennyire csúszós az út, és sehol nem szórják le, de hát vigyázunk, meg boldog új évet is mondunk egymásnak ismeretlenül is, persze, persze, közben saját gimibeli osztálytársam ér be, neki is felvetem a jövőre (azaz már holnaptól) esedékes 50éves találkozót, de hidegen hagyja, (szó szerint)- tulajdonképpen még most engem is, ebben a hidegben, de legalább szóban jó arra gondolni, hogy vagyunk (még) egypáran, akik valamikor - némileg - összetartoztunk, legyen boldog(abb) új évünk... csak ne legyünk pesszimisták, kishitűek, megyek haza, meleg a lakás, bekapcsolom a tévét a szobában, rádiót  a konyhában, meghallgatom az üzenetrögzitőm: unokabátyám már tegnap keresett itteni idő szerint 16 órakor, ottani szerint 10-kor, boldog új évet kiván , nekem is, lányomnak is, mindenkinek... megnézem az emailjaimat, továbbitom lányomnak az üzenetet, levelet váltunk...ők vendéget várnak meg majd vendégségbe mennek együtt barátokhoz... BOLDOG ÚJ ÉVET! mindenkinek.



(folyt köv.(?)


aliz2. :: 2010. dec. 31. 17:11 :: 2 komment :: Címkék: naploszerűség




MILYEN ÚJ ÉVET 2008 DEC 31

 

olyan giccsesen és közhelyesen hangzik ez az úton-útfélen "boldog" újévet kivánok...

a BUÉK-ba rejtett jókívánság pedig, bár vicces, de egyben szinte jelentésnélküli és  túl üres

még egy stílszerű képeslapot se tudok találni újévi köszöntésként

már ropognak a petárdák a lehúzott redőnyön túl

pár óra múlva átfordul az óra éjfél utánra, s aztán 2009-et írunk (nem is tudom, el fogom-e téveszteni egy darabig szokás szerint, a szokás hatalmaként a dátumozást, és visszaírom-e 2008-ra egy darabig még, de nem hiszem, hiszen pár napja épp a fordítottja történt: előre dátumoztam; máris azt híve, hogy hogy már 2009 van  -( a zsidó időszámítás 5769-jéről nem is beszélve... , de az el is kezdődött, még az ősszel.) Azt hiszem, idén nem akarom marasztalni az épp folyó évet...

bár azt is tudom, hogy folytonosság van, és tulajdonképpen csak mesterségesek ezek a választó vonalak: még most a régi, aztán az új év...

ugyanazt a magunkat visszük, hordozzuk át évről-évre, közben alig de  fokozatosan mégis csak változva

a lényeg, hogy mindig  jó irányba

és, hogy tudjuk: mi alakitjuk az életünket, éveinket - tegyük hát úgy, ahogy kell, a magunk és mások hasznára...

kívánok hát hasznos új évet, szépet és jót; örömöket.




aliz2.
 :: 2008. dec. 31. 17:47 :: 15 komment 
Kategóriák: ünnep



BOLDOG ÚJ ÉVET 2007 dec 31

 

...kívánok mindannyiunknak!

(Bár egy régi osztálytársam igy reagált rá: boldogúj...jatok! merthogy fűzte hozzá  ez az új  formula - tekintettel az országos nehézségekre, amik nem látszanak csökkenni jövő évre se. Én azért maradok ennél a régi formulánál: Boldog Új Évet - bár ahogy a boldog mit jelent kinek, ez is egyéni. (Amúgy meg a boldogulni is ebből a szótőből van - és a boldog-ság is többnyire rajtunk múlik!

Én bizakodó vagyok, és nem a negativumokra akarok koncentrálni, hanem ellenkezőleg. Jóra gondolva teremthetünk csak jót.

Ha most visszanéznék összegezve az elmúlt évre, akkor is csak a pozitiv mozzanatokat igyekeznék kiemelni, mert arra lehet, arra kell  építeni.

De nem tekintek vissza.

Csak előre. (sohase hátra) 

(akárha olyan ironikusan is csak, ahogy Bereményi szövegére Cseh Tamás énekli a refrént a Desire álma című dalban.

 



aliz2. :: 2007. dec. 31. 16:27 :: még nincsenek kommentek


LAKÓKÖRNYEZET 2010 dec 30

 

azt hiszem, majdnem olyan fontos egy lakás esetében, hogy mit látunk az ablakából, illetve ha kilépünk a kapuján, mint hogy mi van a lakáson belül. Az ablak "tájképe" hozzátartozik a szoba képéhez, persze évszakonként változó, de az csak gazdagitja. Fák és ég látványa nélkül el se tudnám képzelni a lakást , ahol élek...

a régi házunkban, az udvari szobánkban, szinte az ablakpárkányon "laktam", ha csak tehettem; déli fekvésű révén többnyire ragyogó napsütésben, akkor is kint , amikor bent- de jó is volt ott olvasni! - s az orgonabokroknak nem csak az illata, hanem olykor az ága is behajolt az ablakon...

ahol most lakok emeletes épületek el-elvennék a kilátást, de az égből mindig marad egy szabad darab, és a tekintetem mindig is odamenekül -vettem észre a költözés első perceitől fogva -, no és előtte a fák, mindenért kárpótolnak... még ültettek is a kisszoba és konyha felöli részre u.n babafákat, amik lassanként erdőnyire nőnek, az idetelepitett modern játszóteret körbefogva


az erkélyes nagyszoba felöli rész pedig egy szép utca szép fasorával van övezve (minden évszakban gyönyörű - de talán tavasszal leginkább)


"most tél van és csend és hó és ..." (tovább nem idézek, mert nagyon is életszerű és szagú és friss minden -a hóval együtt -... már napok óta frissen áll, pedig nemigen kapott utánpótlást az égből, de nem is mocskolódott be... mint nagyvárosokban szokott.

szeretek a jómeleg szobából kinézni az ablakokon... igy csak a látvány frissitő és nem is kell fázni mellé

csak gyönyörködni benne, lelassulni, megnyugodni...



és ha kilépek a kapun ezek a fenyőfák őrködnek jobbról, balról: 


 és  a tuloldalon ezek a fák, amik nem örökzöldek, itt a havas ágakon nem bukkan elő semmi zöld, de (majd eljön a hajfodrász, a tavasz...(?) amott meg, a panelházak mellett a résnyi , kinyilt ég az út mögött-fölött, ahova menekülhet a -távlatot kereső-tekintet:






liz2. :: 2010. dec. 30. 0:25 :: 2 komment 
Kategóriák: véleményfotó :: Címkék: elmelkedestel







VANNAK MONATOK 2012 DEC 31

 

Vannak elhangzott mondatok

amiket nem lehet elhallgattatni

belédvésődnek, belédmaródnak

nem semmisíti meg semmi

még az idő se

csak egyre jobban fájnak

jóvátehetetlenül, otrombán

ottmaradva az éterben

ahova kipottyantak

óvatlanul

Nem tompítja el

a zokogásod se,

amit kiváltott

mar, sajog

mindent megváltoztat

visszafelé és előre is

Már soha semmi

nem lesz ugyanolyan

mint kimondása előtt

már a múlt se

azt is átírja

végletesen

véglegesen

s a jövőt

felfalja.

S ez a legszomorúbb.


(2012.december 29.)


aliz2. :: 2012. dec. 31. 23:51 :: 7 komment












ÉGŐ(K) 2011 DEC 30

 

tegnap kicsaptam az egész lakásban a biztosítékot egyetlen kattintással, az 5 égős csillárból egyszerre 2 égett ki, nagy csattanással. a Sparban nem találtam tegnap belevaló égőt. Ma 4 után, a Megyeház u végén levő egyetlen szakboltba karikáztam értük. Csakhogy, bár 3 kerékpár is állomásozott a bolt előtt, és még bőven nem is volt  fél öt se, az ajtó előtt már le volt lakatolva a rács, mögötte látom a nyitvatartást, dec. 30-án is 17 óra, addig még lenne 40 perc vásárlásra, de sötét is van bent az üzlethelyiségben, csak legbelül, egy külön szobában fény, egy asztal, és borosüvegek.... hiába is kopogok. hivom a tudakozót is, de adott cim és név alatt nincs telefon az adatbázisuk szerint. kopogok a másik utcabeli , borozásukhoz közelebbeső ablakon, hiába, mikor visszaérek, valaki az ajtó előtt telefonál. őket hivja. hozzájuk jött, nem vásárolni, hanem "vendégségbe" mondom, mondja nekik, hogy hozzanak ki egyúttal nekem két égőt is....de nem is értem, hogy vannak zárva, ha hivatalosan nem, mondja, mint nálunk az iskolában az utolsó napokon.... mikor nincs tanitás....percek múlva kijön a házigazda, egy mellékajtón, kicsit akadozik a nyelve, de hoz nekem égőt... mennyit fizetek- kérdem, azt mondja: semmit, az év utolsó napja van, és amúgy is ezer éve ismer, boldog új évet kiván.... mondja a bortól akadozó nyelven....

hiába erősködtem, el kellett fogadjam, és még el is szégyelltem magam, hogy miért is zavartam meg a mulatozásban... (hivatalos nyitvatartás idején)

most megint jó világos van, az 5 égő égővel...

és sötét hirek az ellenzéki és nemzetközi közvéleményt semmibevevő önfejű, önhatalmú (önveszejtő?)parlamenti törvénykezésről. ez is égő...

ez egy ilyen ország

 


aliz2. :: 2011. dec. 30. 23:20 :: 5 komment :: Címkék: eset



2021. december 30., csütörtök

IGY KOMMUNIKÁLUNK MI 2012 DEC 30

 

én és az unokám:









lányom és unokám:







aliz2. :: 2012. dec. 30. 23:42 :: 2 komment :: Címkék: kapcsolatokUNOKÁM

JÓZSABERTÁK, BALÁZSÁGIK 2009 DEC 30

 

az "Egy angyal önéletrajzai" c. könyv fülszövegében rögtön megragadott egy adat, személyes érintettség okán: "A másik életrajz főszereplője az 1943- ban született Józsa Berta:" mert hogy én is 1943-ban születtem!

Aztán, már a könyv vége felé, ("A pusztulás szép harmóniái" c. fejezetben)  minden kétséget kizáróan érezhettem, hogy nem csak hogy kortársak, de mintha (iker)testvérek lennénk.Józsa Berta és én. És az összekötő kapocs, a híd, a közös pont, a közös élmény egy film volt: az "Esős vasárnap" ...

"A kollégiumban a lányokkal felvettük egymás ruháit, hajcsatokat kerestünk, öveket adtunk egymásnak. Akkoriban a széles, lakkozott őv volt divatban nagy kerek csattal. Semmiben sem különböztünk egymástól, nyugodtan kicserélhettük volna kezdődő életünket is.A mozdulatlan idő akkor éppen mintha nekilódult volna, ígéreteivel halmozott el bennünket. Vasárnap esténként hárman-négyen együtt jártunk moziba, táncolni az egyetem klubjába, vagy színházba. Ábrándoztunk, reménykedtünk. És közben el nem engedtük volna egymás kezét. Olyanok voltunk, mint Balázs Ági az Esős vasárnapban, és közben olyanok szerettünk volna lenni, mint a bátor Bakonyi Olga. Egy kicsit legalább olyanok. Ültünk a sötétben, a vásznon Bakonyi Olga sétáltatta lábait Pesten a Sportuszoda kövezetén. Sétáltak a hosszú vádlik, sétált a boka és külön a lábfejek, és minden csont tudta, hogy szép. Volt bátorságuk szépnek lenni. Csakhogy mi azt tanultuk, hogy aki túl bátor, az végül nem lehet boldog. A boldogság csendes, ezt tanultuk. És Balázs Ágin láttuk, hogy ő tényleg boldog, ahogy üldögélt a Nemzeti Múzeum lépcsőjén a Kaszás Pali mellett. Hagyta, hogy átfogja a vállát. Egy pisszenés se volt a moziban. Egy esős vasárnap délután. Csakhogy én még sose voltam Pesten, az egy másik ország. Elbújni jó, jó, jó. Ott fényesek az utcák, csinosabbak a lányok, más illata van a levegőnek. Tevéled még egy kis magány oly roppant csábító. Aztán egy napon az egyetem klubhelyiségében  történt valami. Találkoztam az én Kaszás Palimmal. Felkért táncolni. Egyszerre megindult bennem minden(....) Nekünk mesélt minden esőkoppanás, elbújni jó, jó, jó, dúdoltam , és közben az én Kaszás Palimra gondoltam, egészen úgy, mintha Balázs Ági volnék."

....hátborzongatóan ugyanaz az élmény, az enyém, ( a miénk), mert én is (mi is, merthogy mi is hárman-négyen láttuk a filmet, a kollégiumból, egyik vizsgánk után): Balázs Ági voltam (mi is azok voltunk), ugyanúgy mint ahogy  Józsa Berta is úgy érezte.  És most így, együtt,  JÓZSA BERTA (is)  ÉN VAGYOK"! csak azt nem értem, hogy a nálu(n)k  jópár évvel fiatalabb szerző: Schein Gábor, hogy adhatja ezt az élményt így, ilyen priméren át, a mi korunknak megfelelően - avagy az "angyalok"... mégis csak kortalanok (s nemtelenek persze) , és akkor ezek szerint mégis csak a szerző és az "angyal" felcserélhetők..., másrészt Flaubert óta tudhatjuk, hogy minden jó iró a maga Bovárynéja. Tehát Schein mondhatja elsődlegesen, saját korától (és nemétől!) függetlenül, hogy "Józsa Berta én vagyok"... (ahogy Flaubert mondotta volt,-  hogy "Bováryné én vagyok")

de hogy még  "Balázs Ági " is... ?!!

(U.I. hát megtudtam, hogy az anyukája volt! :)igy világos...s ő lehet az én kortársam)


.......

v.ö.:http://lineas.freeblog.hu/archives/2008/06/14/Esos_vasarnap/


aliz2. :: 2009. dec. 30. 21:30 :: 10 komment 
Kategóriák: 
filmirodalom :: Címkék: fimirodalomkacsolatokkonyvmult