2025. június 24., kedd

reménytelen szerelem

 reménytelenül szerelmes voltam

az irodalomba


áhitattal mondtam verseit...

és alázattal


pódiumon, szinpadokon, 

tanéri aztal előtt


én is írtam

ha muszáj volt


de sose értem

fel közibük


maradt

a reménytelen szerelem


tán nem is akartam

többet


mint befogadni, átélni,

átadni...


ezt is megköszönöm


festő álom

 csoportban rajzolnak, ahova megyek. Látom, az asztalon,  előttük 3 festmény, tájkép, azt festik... mondom én igy nem szeretek (másolni) de aztán eszembe jut, hogy az ÉLETRŐL SE, MERT ABBAN MEG MINDEN VÁLTOZIK....

2025. június 23., hétfő

szia...

 



Ülök az útmenti padon. Szia! Köszön rám a közelebbi kislány. Szia! De édesek...

Klári Erdeiné
Gonda Julia de legalább köszön ! 😊 nálunk utcabeli kislány 16 éves ,itt született ,talán három ház különbség, még soha nem sikerült neki köszönnie ! 
Gonda Julia
ismer! Nem "legalább:"...én a 16 évesre esetleg ráköszönnék, de lehet, h már korábban! Kamaszkorban nehéz dolog a köszönés!
Klári Erdeiné
Gonda Julia volt mikor ráköszöntem , kb. nyolc éves korában. Utána mindig dörzsölte a szemét, vagy fújta az órát, hogy ne kelljen köszönni ! Na de mindegy is . 🙂
Gonda Julia
Klári Erdeiné mondom, h zavarban van, nem tudja, hogy köszönjön!
Gonda Julia
Rám gyakran rám köszönnek, integetnek idegen kicsik, nem tudom, minek "köszönhetem"...?
Klári Erdeiné
Gonda Julia tudom hogy az ilyen se ez ,se az kor , nekem is van három lányom ! De már kicsi korukba megtanítottam , hogy köszönni kell , pláne a szomszédoknak ! 
Gonda Julia
Klári Erdeiné nekem azt is, hogy akinek anyukam köszön, annak nekem is kell(nehezen értettem meg)
2
Gazsi Istvánné
Gonda Julia ezt mondtam az unokámnak is aki egyszer megkérdezte Mama Te mindenkit ismersz?
Online állapot jelzése
Elérhető
Vicei Károly válaszolt
 
2 válasz

száz szónak is egy a vége

jóban vagyok a gyerekekkel...

délután meg a Maros parton, haza felé már, egy pici gyerek valamit jóizűen eszeget, s közben felém nyújtja mosolyogva

kekszet eszel,? kérdem

nyami - mondja babanyelvén

---

arrébb lábteniszeznek, a labda felém röpül - mintha, félek tőle, nem kell

idekiált egy játékos

nem ütjük el a tanárnőt...

(NEM ISMEEM FEL, DE BIZTOS A GIMIBE JÁRT Ő IS)

GYakran hallom, EZT A TANÁRNŐT, többnyire igy köszönnek (jövet is...)

de ezek a kisgyerekek nem ismerhetnek tanérnőségemben, mégis(?)

lehet, hogy egy kicsit mindenki tanára vagyok?

pedig hivatalosan már rég nem...

de valahogy rajtam maradt.(bennem?)

---


SZERETEM A GYEREKEKET (KICSIKET-NAGYOPKAT) ÉRZIK!