csak ma, csak egyszer és délután vetitették a filmet
de mindenképp meg akartam nézni
a téma s a szinésznő miatt
nem csalódtam végül is
bár kicsit egyenetlen volt a felépités a szinészi játék (habár mondhatjuk akár plasztikusnak is)
végül is annyi feszültség halmozódott fel bennem a mintegy 90 percnyi vetitás alatt, hogy a legvégéán, tört ki belőlem - szinte meglepetésszerűen - a sirás
(azt hiszem volt mostanában pont ilyen, úgy látszik jól időzitik a katarzist
a nézőtér sötét maradt amig a stábklistátg mutatták, s a legvégén 8milyen jó hogy bem tmaradtam egy hrutka ró számot főszreplő Für Anikó eldóadásában Holmlokomba hó hukk
mire kimehettem, már azt hoszem nem volt könnyes a szemem,
jó hogy feloldodott a feszültség, a -megoldhatatlannak tűnő - probléma megoldódott a végére a film cselekményében is
a (megvakult) anya rájön, hogy mégis csak el kell engednie a fiát (egyelőre Párisban a saját családja után)
a nő erős, önállósul, hanem ahogy csetlett-botlott a fehér bottal a kezében akkor kezdtem igazán sirni
de amikor megállt a gyümölcsösnél vásárolni, én is megnyugodtam...mint ő, a végére)
(hiszen az unokáját hallotta a fia mögött, aki épp káromkodni tanitotta az unokát :) a kurva anyját....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése